Szórakozós

A többi mellet ezek miatt sem jut mindig idő a blogolásra:

Még majdnem egy hónapja lestük meg a premier utáni szombaton a SF-i IMAXben a Watchmen-t, ami sztem fasza volt, de egy újranézést megkíván a korrekt pontozás, egyelőre egy erős 7-est mondanék. A zenék különösen bejöttek, bár talán a 99 luftballoons kicsit túlzás volt. Apropó a Hendrix féle (merthogy az eredeti Dylan, bár Hendrix emlékére már ő is csak a feldolgozást játsza) All along the watchtower-t manapság gyakran alkalmazzák betétdalként, még legalább egy sorozatban szerepelt, de persze mindig jó.

Mozi után meg benéztünk a Hootersbe mivel megéheztünk egy kis mellehúsra:) Amúgy elég jó volt a kaja (is).

Aztán még kb 3 hete adtuk a fejünket egy igazi amerikai elfoglaltságra, nevezetesen szombat este elmentünk az országos Monster Truck turné oaklandi állomására. Fasza volt, hangos meg minden, de részemről egyszernézős, főleg hogy bár a jegy csak 25 volt de a parkolás is ennyi, amit viszont nem hirdettek agyon. Az amúgy nemrossz hot-dog és üccsi kombó se volt olcsó, szal ez egy 60 dolcsis este volt. De kell az ijen is. Részletesebb és nem mellesleg színesebb beszámoló Habibnál a Batman-járgányra kattintva:

Batmobil, lopakodó mód kizárva

Két koncertlátogatást is megejtettem az elmúlt időszakban. Az első a Black Label Society a legendás The Fillmore-ban. Már az odajutás is kalandos volt, mert bár majdnem 2 órával korábban indultam a péntek esti San Franciscoba tartó dugó miatt épp hogy beértem. (Ilyenek voltak hogy elhagyott üres autó az autópálya középső sávjában mögötte 10 mérföldön át lépésben közlekedés, fasza.) A hely tényleg fullos volt, üvegcsillárok, vörös kárpit, poszterek történelmi jellegű fellépésekről stb. A két előzenekar közül az elsőt kb senki nem ismerte, de a második már nagyobb sikernek örvendett, ők voltak a chicagoi Dope. Nekem ők is ismeretlenek voltak és bár voltak jó pillanataik, több együttes közepes utánzataként irnám le őket, ráadásul az énekes gazdag szókincse 5 percenként túlcsordította a “fuck” bufferemet (pedig nem kicsi:).

Magára BLS-re elég sokat kellett várni  és már ekkor feltünt a közönség általános tuppósága, ami a túlzott alkohol és fű használat valamint alap tahóság elegyének tűnt. Mondom mind1, mingyár indul a zene azt letépi az agyunkat. Sajna ebben is tévedtem, mert valaki elcseszte az ének hangosítását és az első pár szám során alig lehetett hallani, bár Zakk Wylde ordított rendesen. Nemtom ezt hogy nem vették észre egyből, de legalább a koncert második fele jól szólt. Akkor viszont odabasztak neki rendesen, volt Dimebag emléknóta is, vagy egy tucatnyi felfújt BLS feliratú fekete strandlabda, melyek pár perc alatt eltüntek, meg egy csomó csula (Zakk szeret köpködni ráadásul soxor magára:). Mondjuk amikor Zakk Wylde kiáll a mikrofon elé, nyúzza a gitárt és lobog a haja már alapban egy egyedi látvány, szóval megérte:

Zakk Wylde tolja neki

A második közeltmúltbeli koncertesemény a Millencolin volt szintén SF-ben egy Padlás-jellegű de jóval nagyobb, rendes színpaddal rendelkező kocsmában. Erre majdnem nem mentem, mert aznap kedden délután beficcent egy laza foggyökérkezelés (erről később), úgyhogy ment az önsajnálat, de végül még időben elindultam. Szerencsére, mert fasza volt, az összes kedvenc elhangzott és a közönség is értelmes fiatalokbol állt (nem pedig beszívott középkorúakból, mint a BLS-en), ráadásul nem fájt többe $20-nál. Egy jó gagyi saját kép csak a feeling kedvéért:

Millencolin

Najó bevágtam egy sört is, főleg ha már épp St Patrick napja volt és egész nap azt hallottam a rádióból, hogy a műsorvezetők épp mejik kocsmában isznak. Igazából már reggel 10kor bejelentkeztek egy 10-ből 8-as részegséggel az egyik reggeli műsor szereplői, de aztán az egyik elmondta, hogy ő már csak 6-os mert épp hányt:) Amúgy ez ugye elvileg ijen ír ünnep, de itt San Francisco környékén sztem kb tizedannyi ír van mint magyar, ennek ellenére mindenki feljogosítva érzi magát, hogy egész nap igyon, ha épp nem muszáj dolgoznia.

Amúgy meg másnap indultunk a HAESF szervezte field-tripre, de ez egy másik bejegyzésre tartozik.

Mostanában nem

nagyon blogoltam ugyebár. Shame on me.

A mindenféle érdekfeszítő programok márciusban várnak rám. Mindjárt köv pénteken pl az említett Black Label Society koncert. Aznap premierel ráadásul a Watchmen, részemről az év talán leginkább várt filmje, reméljük nem lesz csalódás.
Aztán ott van még az, hogy a last.fm-ről kiderült Millencolin koncert lesz SF-ban méghozzá 20 dollárért 17-én, ami zsírság (ápr. 25-én Budapesten lesznek, ha vkit érdekel). Igazi calipunk egyenesen Svédországból:)

Aztán másnap már indulunk is a HAESF által szervezett “field trip”-re Los Alamosba (New Mexico), és megnézünk szépen egy-két labort ahol anno a Manhattan projektet (értsd atombomba) pörgették a második VH során több magyar résztvevővel is ugyebár. A besugárzódással elleszünk szerdától szombatig, majd fakultatív programként 5en az ösztöndíjasok közül kiegészítjük pár nappal a trippet egy kis sziklanézéssel. Értsd Monument Valley és Grand Canyon.

Addig meg dolgos-sportos hétköznapok és pihenös-szolidan aktívkodós hétvégék pörögnek (holnap pl lehet befigyel egy monster-truck bemutató). Bár most kezd konstans jóidőbe átmenni a hejzet, úgyhogy a surf is kinéz hamarosan, mostanában kicsit szüneteltettük (Hawaiira azért csak fel kell készülni:)

Mostanában

volt pár dolog, de semmi különleges és általában meló valamint fallabda vagy éppen kondi után elég fáradtnak éreztem magam, hogy ne blogoljak. Meg amúgyis erőteljes sorozatszezon van (LOST, BSG, 24), amire esténként koncentrálni kell (persze én is csak letöltöm az ismert magyar oldalról pár perccel a tv adás után, kellenek a francnak a reklámok:)

Szóval mostmár van meló, én vagyok a fény az éjszakában, de legalábbis az antenna karakterisztika előállításban:)

ez pl egy tölcsérantenna karakterisztika

Clark Oregonban még sejti, de helyben, már rám hivatkoznak. Azért persze nem bukna be a cég nélkülem, alapvetően az ügyfeleknek szánt hűdekiráj vizuális promóanyag lesz ezekből. A szoba alapvetően amúgyis elektromágneses kompatibilitás vizsgálatok és hibakeresés céljából épült, a 3D karakterisztika előállítás meg csak egy párezer dolláros add-on.

Amúgy meg elég jó idők voltak, úgyhogy kipróbáltuk a rekorddöntősen messzire repülő frizbimet is extenzívebben. Egyrészt az említett strandolás közben Santa Cruzban, ahol persze vízbe nem mentünk, még nyáron is max 16 fok. Képek:

strand, Santa Cruz, január 18

Másrészt múlt hétvégén ellátogattunk röviden az USA 3. legnagyobb parkjába, a Golden Gate parkba SF-ban. Itt is lazacsávó jelleggel toltuk a frizbit, mint sokan mások midőn néhány helyi hippicsaj, meg LA-i zenészarc meginvitált minket egy Ultimate Frisbee meccsre. Nekem bejött, már korábban is ki akartam próbálni. Alapvető szabályaiban az amcsi focihoz hasonlítható, de nem is szabad egymáshoz érni; lényegében sok futás és közben frizbizés. Az erőteljes kiizzadás után még elnéztünk a hídra is gyalogosan, naplemente tájékán:

aszondja ne lőjj rakettát a hídról, ottlétünkkor senki sem próbálkozott

A hét elején meg jóféle áramszünet ütött be az albi környékén elsötétítve a fél várost. Hazaérek melóból 8 körül, hogy megyek egyet futni a minimál konditerembe meg jacuzzizni erre 10 percre rá beütött a krach. Szerencsére az laptopom jókora akksival rendelkezik, így elvoltam. Pl csináltam néhány képet:

metal-fény, hehe

minegyik betű külön kép persze, egybe nem ment 8 másodperces záridővel

Ehhez azért szükségeltetett a gép, mert az USB-s webcam LED-jei produkálták a világítást. Utána még belefért pár epizód, meg legalább jól kialudtam magam. Ja és a futós-jacuzzi kombóra is sort kerítettem ma, úgyhogy nem kell sajnálni:)

Közben meg megvettem a jegyem a márciusi Black Label Society koncertre SF egyik legendás arénájába, úgyhogy 2 legyet egy csapásra (bár egyelőre kb PeCsanak tűnt de majd kiderül). Mostanában amúgyis metál volt a hangulatom:), az autóban csak Fémzene szólt, szó szerint is de azért nem az Ossian uralt, hanem ők is:

You Bastard!

You can’t smell your own shit on your knees!

Charge me , charge you / charge us, charge through / Amplify, terrify / Supercharger electrifies!

Blood and Death are waiting like a raven in the sky, I was born to die!

(Igen sztem felkiáltójel van mindegyik végén, ponttal hogy néznének már ki?) Lehet tippelgetni:)

Apropó autó. Az ABS-t már ugye tapasztaltam effektív működés közben, a kipörgésgátlót (ami ASR?) meg nem, gondolom nincs. A minap eső után/közben hajtok fel az autópálya feljáróra egy elsőbbségadás tábla után, mondom toljuk neki (kb megállásból). A pedált toltam is rendesen, de az autó nem mozdult, ugyanis egy helyben pörgette a full új gumiszettel felvértezett kerekeket. Szóval van nyomaték. Amúgy meg érdekes, hogy a 3.8 L-es motorral szerelt Buick (de Habib Ford Taurusa is) hogy bőg ha 50mph fölött tövignyomod és visszavált (gondolom 3-asba).

Elkezdtem fontolgatni egy költözést is. Az ideális az lenne, ha olcsóbban bicikliútnyi távolságra lehetnék a melóhelytől, ezáltal összesen kb havi 200at megspórolva. És úgy tűnik van is ilyen, úgyhogy holnap meg is nézek párat munka után, ha összejön.

Punnyadós nap

Bár reggel még pörögtem és Sabbath Bloody Sabbathot hallgattam a pálmafák között a munkahej felé suhanva utána vmiért egész nap fáradt voltam, pedig ugyanannyit aludtam mint máskor (keveset, szóval ez magyarázhatja). A  melóban is egy idő után már csak bólogattam, hogy “tényleg nem stimmel vmi ezzzel az antenna karakterisztikával” meg ijenek (alap, hogy nem a mi hibánk, hanem a szoftvergyártóé, bár ők az első emailjükben egyelőre hárítottak).

A szokásos csütörtöki fallabdát is kihagytam ezért és hejette elmentem vásárolni. Bezsákoltam két gyorsanszáradós rövidnagdrágot meg egy hasonló pólót (fallabdához, kondihoz), két sima pólót: egy metálosat (fekete alapon fehér ördögvilla), meg egy indie hangulatút (fehér alapon greyscale fejhallgató), egy pár strandpapucsot nyárra (már szinte itt van) meg egy ilyesmit. Mindez 80ba fájt. A baj csak az hogy mire elkezdtem cipőt nézni már bezárósra  fogták a témát, meg amúgyis felbpróbáltam egy elvileg 45-ös Converset (nekem 43,5 kell kb), ami szorított, de hosszra meg túl nagy volt. Szóval ez még függőben.

Levezetésként meg nyomtam itthon egy kis jacuzzit fröccsel meg stand-up comedyvel. A pizza meg közben odaégett úgyhogy most “eszek”.

This is real warfare, HEAVY METAL warfare…

Vagyishogyhát kocerten voltam a San José-i egyetem “esemény központjában”.

Már korábban írtam hogy 3szoros metálkombó lesz. Ennek megfelelően kezdett az angol Skindred kb 8 körül. Sajna csak bő félórát nyomták, én főleg miattuk mentem, zseniális a zenéjük: ragga metal 🙂 Ennek megfelelően erőteljes fűszag volt az egész arénában, bár már kezdem azt hinni, hogy itt ámerikában ha emberek nagy tömegben gyűlnek össze szórakozni ez elkerülhetetlen. Másrészt a rasztás nagydarab feka frontember a showt is nagyon nyomta amellett, hogy állat hangokat produkál:

Eztán következett szintén félórányi Sevendust, ami egy erős közepes Machine Fucking Head (ahogy egy vicces pólón láttam a koncerten) másolat. Gyakorlatlan szemnek (és fülnek) fel se tűnt volna a változás, ha közben nem lett volna egy fél óra pakolászás, ugyanis az ő énekesük is egy méretes, rasztás feka. Egész korrektül zúzták és van pár jó számuk, de a végére már kicsit untam. Íme egy talán ismertebb (nekem rémlett vhonnan) számuk:

A fő fellépő pedig a Disturbed volt, akiket már régóta ismerek és hallgatok, de nem elsőszámú kedvencek. Zenéjük korrekt iparosmunkaként jellemezhető, egy Skindred számban több változatosság van, mint a másik két bandában együttvéve. És bár az énekes elég unott fejet vágott néha, volt pörgés és hangulat, ijen:

A pogót itten úgy nyomják, hogy néhány jólelkű melák szétnyomja a tömeget egy 5 méteres sávban/körben és a zúznivágyók ott élik ki az acélszívet. Ha épp nincs tánc akkor nagyjából üres a hej, mindez kb a színpadtól 10 méterre, tehát a tömeg közepén. Én csak módjával kapcsolódtam be, túl sokan voltak 150 kiló fölött, persze felsegítették itt is a földrekerült egyedeket. Azt viszont nem vágom hogy tud vki faarccal végignézni egy ijen koncertet az 5. sorban, majd a “good night” után megfordulni és elmenni, a ráadás előtt. Whatever

Ja és sikerült az eddigi egyik legdrágább sört is meginnom az első szünetben: 7ért mértek egy standard kisüveges (3 deci asszem) ismeretlen, de jóféle adagot.

Most levezetésként egy kis Kovbojokat hallgatok: Picsaszar topánka, Kakadal és hasonlók.

Ladies and gentleman, musique

Mivelhogy a kocsimban lévő feketelyuk elnyelte az mp3 lejáccómat (eccer ott volt aztán nem) vhol a Mystery Spot környékén (lehet hogy mégis van benne vmi?) ráhangolódtunk a helyi rádiókra. Néhányszor már amúgy is hallgattam őket, de most jött le hogy egész faszák, nincs olyan álladék szar zene, ami pl a Danubiuson megy legtöbbször otthon (van pop jellegű is de mivel az itt az r&b-nél kezdődik, tolerálhatóbb). Jórész tematikusak, így normálisakat tudnak összeválogatni. Van pl a Bones nevű, ami classic rock-ot játszik, így ma pl 2 Queen után benyomtak egy Sabbathot meg ijenek.
De a kedvencem a Live 105, ahol főként mai slágereket adnak, de Offspring, Green Day, Killers, Coldplay vonulatból, de ha pop is mindenképp értékelhető. Ajánlom lecsekkolásra itten.

A másik meg, hogy ma megvettem az első koncertjegyemet (arra számítottam, hogy fojton koncertekre fogok járni, de elérhető áron értelmes ez volt először), mégpedig jan. 27-én zúzódó Sevendust, Skindred, Disturbed kombóra 38 dolcsiért. Számomra a Skindred a húzó név, amit Feri javaslatára nyáron ismertem meg és nagyon üt, de szeretem a fő fellépő Disturbed-öt is. A Sevendustot még nem ismerem, de már csorog lefele 🙂

És már itt is vagyok…

…közel 16 óra utazás után, ami tekintve hogy még nem repültem, eléggé mélyvíz (mondjuk nagyjából ugyanaz mint a buszozás csak adnak kaját és a felhőket felülről nézem). Alapvetően nem volt rossz, de a végére eléggé lefáradtam, mert az alvás nem nagyon ment. Viszont emiatt talán elkerülöm a jet-lag okozta kellemetlenségeket, mert most éjjel (itteni idő szerint ugye) végig aludtam.

Közben volt egy kis edzés is: az első járat késése miat a müncheni repteret jórészt átfutottam, van pár kapu ott is.

A repülés amúgy elég jó volt, két meleg főétellel, mint írtam on-flight entertainmenttel (részemről két film) és közben nasival, sörrel. Mondjuk a stewardess kicsit furán nézett, amikor kértem egy sört amíg mindenki aludt, de a célt elértem, mert tudtam utána egy kicsit aludni.

Leszállás előtt a pilóta bemutatta madártávlatból a san francisco-i öblöt, elég jól nézett ki így éjszaka, bár csak keveset láttam mert sajnos nem ablak mellé kerültem. Utána még volt egy kis hullámvasutazás is a repülővel, amit nem vágom miért kellet, de jót lifteztek a belső szerveim.

Hát ez se kicsi repülőtér, viszont fura volt hogy alig volt ember, pedig csak este 8 volt. A vámon minden simán ment (ujjlenyomat, fénykép, x-ray), bár a 2 almámat elvették, azt hittem ezen azért nem paráznak.

Mindezek után fel kívántam hívni egy Pannonos számról a már egy hónapja kiköltözött havert – nevezzük Habibnak – de mint később kiderült pre-paid, vagyis kártyás Pannonról, de vodáról se lehet hívást indítani. Szerencsére az sms működött és Habib fél óra GPS-es navigálás után már meg is talált (hát igen, nem gyenge az úthálózat). Azért a Pannontól ma kaptam egy – az előbbiek fényében kissé pofátlan – sms-t:

Hűségét megköszönve 250 forintot töltünk egyenlegére, ha felhívja a díjmentes 1741-es számot és kiválsztja a 9-es menüpontot.

Remélem sokba került nekik ez az sms.

Most tehát Habibnál lakok, szokásos amcsi faház, jópár kilométeres körzetben nincs is más. Szembeszomszéd előtt egy Mustang, mellettünk egy új Corvette, szóval azért van látnivaló.

Tegnap már ittam kétféle helyi sört, nem sok ízük van de legalűbb olcsók és erősek (6%).

Mindeközben kisütött a nap is (bár az internet szerint csak 12 fok van, én még nem próbáltam:) és az Ossian a Rock katonáiról énekel, úgyhogy én is ellépek bankszámlát nyitni egy kis pakolás után.