Január első hétvége

Ez ilyen redirectes lesz, ugyanis Habib már leírta, minek duplázzak.

Szóval irányítsátok magatokat a linkre 🙂

Welcome to the OC, bitch!

Na nem így:

Inkább csak beach, finoman cruise-olgatva a tengerparton. Szóval még 2 hete szombaton leléptünk LA-ből egy kicsit még délebbre lecsekkolni Narancsvidéket:

A jó idő megvolt, végülis másnapra (november 30.) 25 fokot jósoltak.

Első állomásunk Huntington Beach (ne tévesszen meg a név, itt így hívják a városokat, nem csak egy strand, hanem 200 ezres város) volt. Másnéven Surf City USA: az egyik első állomása volt a surfözés világhódító útjának és azóta is az egyik legjobb surf-el (a szó maga a felszíni hullámot jelenti: surface wave) rendelkező hely Californiában. Stílszerűen az International Surfing Museumot látogattuk meg először, ami igazából csak egy nagy szoba volt régi cuccokkal szépen elrendezve, de legalább ingyen.
Itt láttunk részletet az 1964-ben készült The Endless Summer című legendás surfös útifilmből. Ezt azért emelem ki mert nagyon jó, a narrátor zseniális szöveget tol és ez tényleg a hőskorban készült amikor még alig szörföztek emberek amerikán kívül, a 2 főszereplő srác meg bejárta a világot “searching for the perfect wave”. Akit egy kicsit is érdekel ez a feeling csekkolja a rövid részletet:

Ha tetszett van kis folytatás.

Aztán persze kimentünk a mólóra, megnézni élőben is a surfösöket. Voltak szép számban, van aki csak lazulni jött ki:

fejensurfös

Az összes röpipálya is foglalt volt, pedig azon kívül nem volt nagy tömeg, nyáron állítólag egy tűt se lehet leejteni. Akkor már mi is surfözni fogunk itt:

szar lehet itt élni

Második állomásunk Newport Beach volt:

pier, newport beach, oc, ca, usa

Itt játszódott (bár nem itt forgott) a The O.C.(lásd fenti videó), ez a leggazdagabb környék. Kinéztünk a mólóra, majd bevágtunk egyet-egyet a környék legjobb burgeréből:

best burger in 2 counties

Hazafelé menet útbaejtettük még Long Beach-et is, itt parkol ugyanis a Queen Mary már kb. 40 éve. Jó nagy hajó, nagyobb mint a Titanic és ez a 0-val szemben 1001-szer crossolta az Atlanti óceánt.

big ass ship

Aztán vhogy nem volt kedvünk fejenként $30-at fizetni a bejutásért, inkább megnéztük mellette az orosz Scorpion tengeralattjárót:

figyelmes szemlélőnek a Queen Mary is feltűnhet, ja meg Habib

Itt mondjuk tényleg szar lehetett lakni:

több mint 70 ember lakott itt egyszerre, esetenként 2-3 hónapig

Ha konfliktus adódott ezekkel kezelték le:

több jóféle ZS-horror ötlete is beugrik

Este pedig tettünk egy kört LA fölött, mégpedig a Mulholland Drive-on, ami ugye szintén benne van pár játékban, egy David Lynch filmnek a címét is adta:

Mulholland Dr félperces exponálás után

Amúgy meg a legjobb kilátást nyújtja LA-re, ezért a köd meg sötétellenére csináltunk fotókat, pl:

középen a Universal Studio fő épülete

Még van néhány jó kép a napról itt a jótanács mögött:

Sanyinak, Petinek és mindenkinek akit néha elkap a "whining bitch" életérzés 🙂

Előző hét vegyes

Volt meló is mostanság: egy olajtársaság thaiföldi óceáni platformjaira terveztem wifi összeköttetést. Mindehhez erőteljesen használjuk a GoogleEarth Pro-t. Ma mondjuk előreláthatólag lókakát se fogok dolgozni 🙂
Az egyik kollega megkérdezte, hogy németül beszélek-e. Kiderült nem vágta, hogy van külön magyar nyelv:) Amúgy általában nem ilyen fogalmatlanok, az oregoni kolléga mézesheteit Európában töltötte, Budapesten is. Az albi indiai tulaja meg Ausztriában élt egy ideig.

Meló után volt egy kis sport is már: befizettem a 325 dolcsis féléves tagságot a fitness klubbra. Kétszer voltam is fallabdázni, a többit nem nagyon fogom igénybe venni, mert az albihoz van konditerem (na nem mintha azt használtam volna:)

Pénteken elnéztünk egy klubba SF-ba, jó kicsi volt, de csak 5 dollár volt a beugró mivel feliratkoztunk a guestlistre (amúgy egy átlag hejre 10-20). Hát ezt az egészet még szokni kell, a táncoslányok jók voltak legalább:)

Mikulás alkalmából surfözni mentünk ismét Santa Cruzba, ez az igazi tanuló hely. Mondjuk most kicsit kevés hullám volt, de azt mondták nézzünk vissza ezen a hétvégén, mert állat lesz. Csaknehogy túl állat legyen:)
Habib utána meg is ajándékozta magát egy használt surfruhával 100 dollárért, mert neki jól ment. Én kissé bénáztam, de így is tudtam menni párszor, ruhát meg még keresek.
Utána szétnéztünk a környéken, mert legutóbb már sötétedett mire befejeztük. Mostmeg nyári idő volt: 20 fok felett hétágra sütött a nap, mindenki kint biciklizett, futott, kutyát sétáltatott stb. Azt hozzá kell tenni, hogy a mindenki 2/3-a épp surfözni ment, vagy éppen abból jött autóval vagy kutyával, utánfutós vagy éppen motoros biciklivel és deszkával a hóna alatt. Érdemes megtekinteni a képeket, mert nagyon jól nézett ki a hely és lőttem pár jót:

kattanj rá

Tegnap meg Pearl Harbor Day volt, nem mintha lényeges lenne, csak látom itt magam előtt a naptáron. Mindenesetre én megünnepeltem egy kis punnyadással és Alias-maratonnal.

Újra California, újra surf – frissítve

Szóval már szerdán hazajöttem északról, de egy nagyszabású mosáson kívül nem sok mindent csináltam egészen szombatig, amikoris megint elnéztünk az óceánhoz surfözés céljából.

Save a Wave, Ride a Surfer

ezt a pólót kaptam habibtól mielőtt elindultunk surfözni

Ezúttal északra indultunk egy közelebbi surf-spothoz Pacifica nevű városba.

útközben

Első dolgunk az volt, hogy vettünk surfcsizmát, mert legutóbb amputáció közeli állapotba került a lábunk a 13 fokos vízben. Mire beértünk a hullámok pont alábbhagytak, úgyhogy először vártunk vagy fél órát a vízen lebegve, szerencsére hétágra sütött a nap, 20 fok közeli hőmérséklet volt.
Amikor megjöttek a hullámok akkor aztán rendesen: nagyok voltak, gyorsan megtörtek és sok jött egymás után. Ennek az lett a következménye, hogy az első amit megpróbáltunk meglovagolni igyekezett kimosni minden testüregünket, átöblített majd jött a centrifuga. A szomszédos próbálkozók deszkái is csak repkedtek összevissza, öröm volt nézni. Persze ez a procedúra lovaglás nélkül is kivitt majdnem a partra, következő feladat tehát irány vissza. Ez viszont nem olyan egyszerű mint amilyennek hangzik: amikor legalább fél percenként egy leglalább 2 méteres hullám betámad akkor a haladás nem túl gyors, főleg nem a 3 méteres deszkával.
Végül a deszkán állni vagy 20 métert sikerült összesen, ami figyelembe véve a $35 bérleti díjat (+$40 a csizma ) nem annyira érte meg ezúttal, de leckének jó volt, a lelkesedés töretlen (csak a bankszámlám nem lelkesedik annyira).
Mire átöltöztünk megjött a hírhedt San Francisco-i köd (kb 15 mérföldre voltunk SF-től délre):

sokan azért tovább nyomták a ködben is

Állítólag Mark Twain mondta (bár nem igazolt):

The coldest winter I ever spent was a summer in San Francisco.
(A leghidegebb telem egy San Franciscobi nyár volt.)

speckó köd

Sissies Stay Home!

freaky shit

A surf és egy kis alvás után San Francisco felé vettük az irányt egy alternatív színházba méghozzá. Egy kis társulatról van szó saját kb 50 fős nézőteret is magában foglaló épülettel és egyedi hangulattal. A darabjaik nagy részét egy az 1920-as években fénykorát élő Párizsi színház előadásai ihlették, amelyek horrorisztikusak, véresek, naturalisták és sokszor komikusak is voltak (lásd plakát fent). Az épület berendezése is teljesen ezt tükrözte és az ajtónálló is egy már besminkelt színész volt, aki úgy nézett ki mintha százéves vámpírfilmekből lépett volna elő miközben átvett tőlünk $25-t per kopf.
2 darab volt a szünet előtt: az első szatirikus komédiaként jellemezhető némi vérrel, a második már több vért speciális effekteket is tartalmazott. Szünetben az emberek a büféhez járultak, amíg a zongora önmagától játszott, majd a társulat vezetője lenyomta a Bohemian Rhapsodyt amihez mindenki énekelt, a színészek meg őrültködtek a színpadon.
A második részben egy komolyabb darab került terítékre, amiben a színészek nagyon jól játszottak, a végére pedig speciális effektként lekapcsolták a villanyt és foszforeszkáló szellemeket, koponyákat röptettek a nézőktöl 5 centire.
Bár kevesebb komolyságra és több vérre (olyan ZS kategóriás 50 éves horror jellegűre) számítottam, nagyon jó volt és egyedi élmény.

a társulat vezetőjével

Surfin’ USA – fo’ real – frissítve

“If everybody had an ocean
Across the USA
Then everybody’d be surfin’
Like CALIFORN-I-A.”

Szóval tegnap leugrottunk Santa Cruzba surfözni aka hullámlovagolni. Az út a szokásosnál kissé vadregényesebb volt, mivel rendes autópálya nem volt, csak ilyen, Corvette-el:

úton Santa Cruz-ba

Bár foglaltunk neten előre cuccot, meg oktatást, de az illetékesek nem mutatkoztak, így kerestünk egy másik helyet, ami még a parthoz is közelebb volt. Miután lezsíroztuk, hogy oké dél körül apály, akkor érdemes kezdeni, felderítettük a partot.
A filmekből ismerős móló egyik oldalán röpiztek páran, hátrébb meg hullámvasutaztak:

röpi a starndon november 8-án

ha nem írok ide semmit, akkor szétszáll az oldal a 2 képtől, ezmijenmá?

vidámpark a part mellett, tisztán lehetett hallani a sikoltozást

A másik oldalon meg mi surföztünk később:

Cowell beach

Ezen kívül meg voltak érdekes alakok:

wtf?

Aztán bután néző madár világító toronnyal:

mondom: bután néző madár világító toronnyal

Ordibáló fókák (ez mondjuk a punnyadtabb verzió, a hupákolás a móló alatt volt), kattints és HD videón gazemberkednek:

fokkák - kattins a hangos HD videjóért

Random csövesek a pálmák alatt az úton fociznak és a helyi rockbandát hallgatják a parti bárból:

Santa Cruz-i Guszti bá

Végül szörföztünk, itt. Fasza volt na: 80 dollárért kaptunk minden cuccot (3mm-es neoprén ruha, 3m-es longboard) és 2 óra oktatást. Egy dolog hiányzott: neoprén cipő. A víz hőmérséklete ugyanis kemény 14 fok volt és 1 óra után már nem nagyon éreztem a lábujjaimat, ez lesz az első dolog, amit tehát meg kell majd venni.
Ettől eltekintve király volt, mert már így első alkalommal is fel tudtunk állni a deszkára és menni, sőt még irányítva ki is kerültem valakit, persze ekkor belémjöttek a másik oldalról. Ja, hát volt pár ember, úgy lehetne mondani boldog-boldogtalan: 10-től 60 éves korig mindenki. Az oktatás után még maradtunk egy ideig (elvileg egész napra mienk volt a cucc), de mivel lábelfagyás és váll-leszakadás (a sok evezéstől) fenyegetett, kijöttünk mi is. Itt már jóllakott óvodás módjára:

surfsuited up:)

A ruha amúgy teljesen jól védett a hidegtől, ez kell is, mert az oktató szerint a tél az igazi surfszezon a környéken, bár akkor is csak kb 12 fokig megy le a víz hőmérséklete. Habibbal tehát megbeszéltük, hogy ha lehet rendszeressé tesszük ezt a surf témát, végülis nem akarunk totál noobként kezdeni Hawaii-on:) Ruhát újonnan valsz veszünk kb 100-asért, a deszkát még meglássuk (de kb 300-ért lehet hozzájutni).

Amúgy az amcsik szoppók: a nagy fáradás után browsoltuk a giftshopokat, érted! Az egyikbe gondoltam egyet és vettem egy sört, miszerint de jól fog csúszni most egy Heineken. Már fizettem, mikor a zeladó elkezdte bepakolni szép barna papírzacskóba a szerzeményt és akkor koppant, nemisazbazmeg, hanem hogy nem tudom meginni egész hazáig (uccán tilos, autóban meg bontatlanul is csak a csomagtartóba szerepelhet alkohol), fasza. Ez nagy lúzerség azért, nem lehet kiülni a mólóra egy jót kannásborozni, érted???!

update:
Eszembe jutott hogy azt is le akartam írni milyen kirájat jacuzziztam surfözés után. A lakás mellett van szabadtéren ingyen használatra és így az óceánban fagyás után igen jól esett. Közben még esni is elkezdett, de ez nem zavarja ugye az embert 30 fokos pezsgőfürdőben 🙂

update 2:
Hogy egy kis üröm is legyen, miután hazaértünk úgy találtam, hogy a wc meg akarja adni magát és a lefelé helyett inkább felfele tologatta a cuccot (ez itt a szokásosnál is rosszabb, mivel a wc kagyló alapból is félig tele van). Miután a saját punpánkat (fospunpa ugyebár) nem találtam kénytelen voltam kölcsönkérni a szomszédtól az övét. Azt hiszem ezzel is csak ideiglenes sikerült megoldani a problémát.
Szóval ilyen is van na.