Surfin' USA

California Dreamin'

Szórakozós

A többi mellet ezek miatt sem jut mindig idő a blogolásra:

Még majdnem egy hónapja lestük meg a premier utáni szombaton a SF-i IMAXben a Watchmen-t, ami sztem fasza volt, de egy újranézést megkíván a korrekt pontozás, egyelőre egy erős 7-est mondanék. A zenék különösen bejöttek, bár talán a 99 luftballoons kicsit túlzás volt. Apropó a Hendrix féle (merthogy az eredeti Dylan, bár Hendrix emlékére már ő is csak a feldolgozást játsza) All along the watchtower-t manapság gyakran alkalmazzák betétdalként, még legalább egy sorozatban szerepelt, de persze mindig jó.

Mozi után meg benéztünk a Hootersbe mivel megéheztünk egy kis mellehúsra:) Amúgy elég jó volt a kaja (is).

Aztán még kb 3 hete adtuk a fejünket egy igazi amerikai elfoglaltságra, nevezetesen szombat este elmentünk az országos Monster Truck turné oaklandi állomására. Fasza volt, hangos meg minden, de részemről egyszernézős, főleg hogy bár a jegy csak 25 volt de a parkolás is ennyi, amit viszont nem hirdettek agyon. Az amúgy nemrossz hot-dog és üccsi kombó se volt olcsó, szal ez egy 60 dolcsis este volt. De kell az ijen is. Részletesebb és nem mellesleg színesebb beszámoló Habibnál a Batman-járgányra kattintva:

Batmobil, lopakodó mód kizárva

Batmobil, lopakodó mód kizárva

Két koncertlátogatást is megejtettem az elmúlt időszakban. Az első a Black Label Society a legendás The Fillmore-ban. Már az odajutás is kalandos volt, mert bár majdnem 2 órával korábban indultam a péntek esti San Franciscoba tartó dugó miatt épp hogy beértem. (Ilyenek voltak hogy elhagyott üres autó az autópálya középső sávjában mögötte 10 mérföldön át lépésben közlekedés, fasza.) A hely tényleg fullos volt, üvegcsillárok, vörös kárpit, poszterek történelmi jellegű fellépésekről stb. A két előzenekar közül az elsőt kb senki nem ismerte, de a második már nagyobb sikernek örvendett, ők voltak a chicagoi Dope. Nekem ők is ismeretlenek voltak és bár voltak jó pillanataik, több együttes közepes utánzataként irnám le őket, ráadásul az énekes gazdag szókincse 5 percenként túlcsordította a “fuck” bufferemet (pedig nem kicsi:).

Magára BLS-re elég sokat kellett várni  és már ekkor feltünt a közönség általános tuppósága, ami a túlzott alkohol és fű használat valamint alap tahóság elegyének tűnt. Mondom mind1, mingyár indul a zene azt letépi az agyunkat. Sajna ebben is tévedtem, mert valaki elcseszte az ének hangosítását és az első pár szám során alig lehetett hallani, bár Zakk Wylde ordított rendesen. Nemtom ezt hogy nem vették észre egyből, de legalább a koncert második fele jól szólt. Akkor viszont odabasztak neki rendesen, volt Dimebag emléknóta is, vagy egy tucatnyi felfújt BLS feliratú fekete strandlabda, melyek pár perc alatt eltüntek, meg egy csomó csula (Zakk szeret köpködni ráadásul soxor magára:). Mondjuk amikor Zakk Wylde kiáll a mikrofon elé, nyúzza a gitárt és lobog a haja már alapban egy egyedi látvány, szóval megérte:

Zakk Wylde tolja neki

Zakk Wylde tolja neki

A második közeltmúltbeli koncertesemény a Millencolin volt szintén SF-ben egy Padlás-jellegű de jóval nagyobb, rendes színpaddal rendelkező kocsmában. Erre majdnem nem mentem, mert aznap kedden délután beficcent egy laza foggyökérkezelés (erről később), úgyhogy ment az önsajnálat, de végül még időben elindultam. Szerencsére, mert fasza volt, az összes kedvenc elhangzott és a közönség is értelmes fiatalokbol állt (nem pedig beszívott középkorúakból, mint a BLS-en), ráadásul nem fájt többe $20-nál. Egy jó gagyi saját kép csak a feeling kedvéért:

Millencolin

Millencolin

Najó bevágtam egy sört is, főleg ha már épp St Patrick napja volt és egész nap azt hallottam a rádióból, hogy a műsorvezetők épp mejik kocsmában isznak. Igazából már reggel 10kor bejelentkeztek egy 10-ből 8-as részegséggel az egyik reggeli műsor szereplői, de aztán az egyik elmondta, hogy ő már csak 6-os mert épp hányt:) Amúgy ez ugye elvileg ijen ír ünnep, de itt San Francisco környékén sztem kb tizedannyi ír van mint magyar, ennek ellenére mindenki feljogosítva érzi magát, hogy egész nap igyon, ha épp nem muszáj dolgoznia.

Amúgy meg másnap indultunk a HAESF szervezte field-tripre, de ez egy másik bejegyzésre tartozik.

2009. március 31, kedd Posted by | szórakozás | , , , , , | Hozzászólás

Hosszú hétvége

Nem SCHQPA-s utalás csak itt tegnap President’s Day volt ezért hétfő is szabad volt. Volt.

Bár nem aktívkodtuk széjjel magunkat, de csináltunk ezt-azt.

Szombaton pl belátogattunk SF-ba egy őrült párnacsatára. Én ezen sajna aktívan nem vehettem részt, mivel esetenként erőteljesen allergiás reakciókat bír nálam kiváltani a toll, így csak kívülről fényképezgettem. Habib viszont egyből belemélyedt a sűrűjébe és megpárnázott pár embert.
San Franciscohoz méltóan elég vegyes volt a népes társaság: volt punk, volt félmeztelen zorró kard helyett párnával, triciklis szuperhős, hülyecsaj a fán, akit a lentiek igyekeztek párnával ledobni stb. Aki megunta az csak bevágta a párnáját a tömegbe aztán elindult haza. Jobban is tette, mert lesből még a környező utcákban is támadták a párnával közlekedő embereket. Mindez SF talán legforgalmasabb terén volt rendezve, a kikötő mellett délután 6-tól legalább 9-ig (kb fél 9kor kezdtek el oszlani az emberek, mint ahogy mi is, de bőven maradtak még). Képek, videók:

Embarcadero Plaza, háttérben a Ferry building

Embarcadero Plaza, háttérben a Ferry building


Távolról:

pörgés

pörgés


Közelről, avagy szeresd felebarátodat:

ők tuti nem allergiásak

ők tuti nem allergiásak


Habib bedobja:

ő jól elvolt

ő jól elvolt

Este aztán elnéztünk egy klubba, ahol Arvin néha dolgozik (most épp nem tette, így fizetnünk kellett) és aznap egy helyi(?) orosz rádió havi rendszeres partija volt épp. Hát ha ezt nem jelentik be előre akkor is rájöttünk volna már az emberek baltával vágott fejformájából és a magas szőke nők arányából. Ja meg abból, hogy a Valentin nap alkalmából rendezett gagyi vetélkedőből is csak azt a 2 percet értettük amikor angolra váltottak az egyik oroszul nem tudó résztvevő kedvéért.
Amúgy meg egész este a nem éppen szívemcsücske orosz dance zene szólt, úgyhogy nem pörögtem szét az agyam.

Vasárnap is kb délben keltem és délután 5re már ki is találtuk hogy nézzünk el vásárolni, “plázázni” 🙂 Ennek az eredménye az lett hogy rövid nézelődés után (nálam ez új) Arvin meg én is vettünk egy pár cipőt. Részemről ez a Converse mindössze 30 dollárért:

új tszipő

új tszipő

Habib mondjuk céltudatosabban vásárolta meg a Beer Bong-ját (nem keverendő a Beer Pong-gal), amit utána ki is kellett próbálnunk nyilván. Szóval irány a szupermarket, ahol megvettük a legolcsóbb sört (7 dollár 12×3,5 deci) majd mentünk hozzám. Gyors sörözés, Arvin a tapasztalt felvezet:


mi is próbálkoztunk:


túl habos volt, az fullaszt, de amúgy poén, másodjára kb 1,5 korty volt a doboz sör.  Ezután megnéztük az 1 dollárért (elég jutányos) kikölcsönzött Bucket List-et (nem olyan könnyed vígjáték Jack Nicholsonnal és Morgan Freemannel, akik a szokásos karaktert hozták, részemről 6.5/10).

Ma elvittem egy halom üveget meg flakont visszaváltani, ha már a csomagtartóban csörgött majd egy hete. Persze nem voltak nyitva, úgyhogy szépen otthagytam az egészet egy bevásárlókocsiban. Itt Kaliforniában viszonylag kevesett adnak ezekért a cuccokért, az egész max 10 dollár lett volna (valsz még annyi sem), úgy döntöttem nem töröm magam a továbbiakban. Az albi mellett két különböző típusú kuka van: Recyclable és Trash only (vagyis pl újszülötteket ne dobj oda, vagy mit értenek ez alatt?). Egyrészt nem sok dolgot tudok elképzelni ami nem ujrahasznosítható, a szó szoros értelmében ilyen talán a konyhai hulladék. Másrészt ha kidobom az trash nem? whaeva (ez meg egy rendszám is lehet, láttam:)

A nap hátralevő részében konyhaművészkedtem. Tettem egy második próbát a karácsonyi lepénnyel, hogy elhasználjak néhány maradékot. Bizonyos szempontból jobban sikerült, de ugyanabból az okból rosszabbul is. Mivel multkor túl sok anyagot tettem egy tepsibe kissé vastag lett és nehezen sült meg. Na most ezt kettéválasztottam két tepsit alkalmazva. Mivel tapasztaltnyugdíjas vagyok lisztet nem tettem a tepsi aljára ugyanis legutóbb simán elfelejtettem és nem ragadt le, biztos teflon. A bökkenő csak az, hogy a másik tepsi bár látszólag (és tapintásra) csak színben különbözik, valójában vmi más, így abba rendesen belesült a cucc (a teflon csak fekete lehet?). Íme az eredmény tálalva:

a szürkéből még nem kezdtem el kibányászni a lepényt

a szürkéből még nem kezdtem el kibányászni a lepényt

Amúgy meg a hétvégén sokat olvastam, legalábbis az elmúlt időszakhoz képest, így már oda jutottam, hogy lehet befejezem az első könyvet a háromból, amit még a repülőútra vettem, mégpedig a Pratchettet.

2009. február 17, kedd Posted by | szórakozás | , , , , , , | 5 hozzászólás

This is real warfare, HEAVY METAL warfare…

Vagyishogyhát kocerten voltam a San José-i egyetem “esemény központjában”.

skindredtour2008

Már korábban írtam hogy 3szoros metálkombó lesz. Ennek megfelelően kezdett az angol Skindred kb 8 körül. Sajna csak bő félórát nyomták, én főleg miattuk mentem, zseniális a zenéjük: ragga metal 🙂 Ennek megfelelően erőteljes fűszag volt az egész arénában, bár már kezdem azt hinni, hogy itt ámerikában ha emberek nagy tömegben gyűlnek össze szórakozni ez elkerülhetetlen. Másrészt a rasztás nagydarab feka frontember a showt is nagyon nyomta amellett, hogy állat hangokat produkál:

Eztán következett szintén félórányi Sevendust, ami egy erős közepes Machine Fucking Head (ahogy egy vicces pólón láttam a koncerten) másolat. Gyakorlatlan szemnek (és fülnek) fel se tűnt volna a változás, ha közben nem lett volna egy fél óra pakolászás, ugyanis az ő énekesük is egy méretes, rasztás feka. Egész korrektül zúzták és van pár jó számuk, de a végére már kicsit untam. Íme egy talán ismertebb (nekem rémlett vhonnan) számuk:

A fő fellépő pedig a Disturbed volt, akiket már régóta ismerek és hallgatok, de nem elsőszámú kedvencek. Zenéjük korrekt iparosmunkaként jellemezhető, egy Skindred számban több változatosság van, mint a másik két bandában együttvéve. És bár az énekes elég unott fejet vágott néha, volt pörgés és hangulat, ijen:

disturbed-727162

A pogót itten úgy nyomják, hogy néhány jólelkű melák szétnyomja a tömeget egy 5 méteres sávban/körben és a zúznivágyók ott élik ki az acélszívet. Ha épp nincs tánc akkor nagyjából üres a hej, mindez kb a színpadtól 10 méterre, tehát a tömeg közepén. Én csak módjával kapcsolódtam be, túl sokan voltak 150 kiló fölött, persze felsegítették itt is a földrekerült egyedeket. Azt viszont nem vágom hogy tud vki faarccal végignézni egy ijen koncertet az 5. sorban, majd a “good night” után megfordulni és elmenni, a ráadás előtt. Whatever

Ja és sikerült az eddigi egyik legdrágább sört is meginnom az első szünetben: 7ért mértek egy standard kisüveges (3 deci asszem) ismeretlen, de jóféle adagot.

Most levezetésként egy kis Kovbojokat hallgatok: Picsaszar topánka, Kakadal és hasonlók.

2009. január 28, szerda Posted by | szórakozás | , , | Hozzászólás

És már itt is vagyok…

…közel 16 óra utazás után, ami tekintve hogy még nem repültem, eléggé mélyvíz (mondjuk nagyjából ugyanaz mint a buszozás csak adnak kaját és a felhőket felülről nézem). Alapvetően nem volt rossz, de a végére eléggé lefáradtam, mert az alvás nem nagyon ment. Viszont emiatt talán elkerülöm a jet-lag okozta kellemetlenségeket, mert most éjjel (itteni idő szerint ugye) végig aludtam.

Közben volt egy kis edzés is: az első járat késése miat a müncheni repteret jórészt átfutottam, van pár kapu ott is.

A repülés amúgy elég jó volt, két meleg főétellel, mint írtam on-flight entertainmenttel (részemről két film) és közben nasival, sörrel. Mondjuk a stewardess kicsit furán nézett, amikor kértem egy sört amíg mindenki aludt, de a célt elértem, mert tudtam utána egy kicsit aludni.

Leszállás előtt a pilóta bemutatta madártávlatból a san francisco-i öblöt, elég jól nézett ki így éjszaka, bár csak keveset láttam mert sajnos nem ablak mellé kerültem. Utána még volt egy kis hullámvasutazás is a repülővel, amit nem vágom miért kellet, de jót lifteztek a belső szerveim.

Hát ez se kicsi repülőtér, viszont fura volt hogy alig volt ember, pedig csak este 8 volt. A vámon minden simán ment (ujjlenyomat, fénykép, x-ray), bár a 2 almámat elvették, azt hittem ezen azért nem paráznak.

Mindezek után fel kívántam hívni egy Pannonos számról a már egy hónapja kiköltözött havert – nevezzük Habibnak – de mint később kiderült pre-paid, vagyis kártyás Pannonról, de vodáról se lehet hívást indítani. Szerencsére az sms működött és Habib fél óra GPS-es navigálás után már meg is talált (hát igen, nem gyenge az úthálózat). Azért a Pannontól ma kaptam egy – az előbbiek fényében kissé pofátlan – sms-t:

Hűségét megköszönve 250 forintot töltünk egyenlegére, ha felhívja a díjmentes 1741-es számot és kiválsztja a 9-es menüpontot.

Remélem sokba került nekik ez az sms.

Most tehát Habibnál lakok, szokásos amcsi faház, jópár kilométeres körzetben nincs is más. Szembeszomszéd előtt egy Mustang, mellettünk egy új Corvette, szóval azért van látnivaló.

Tegnap már ittam kétféle helyi sört, nem sok ízük van de legalűbb olcsók és erősek (6%).

Mindeközben kisütött a nap is (bár az internet szerint csak 12 fok van, én még nem próbáltam:) és az Ossian a Rock katonáiról énekel, úgyhogy én is ellépek bankszámlát nyitni egy kis pakolás után.

2008. október 27, hétfő Posted by | repülés, whatever | , , , , | 1 hozzászólás