Jaj úgy élvezem én a strandot..
rövidnadrág csekk, jóféle calipunk az mp3 lejáccóra csekk, 2 frizbi csekk, bikinis csajok a parton csekk
irány Santa Cruz
(a hírek szerint itt kb 50 fokkal melegebb van mint a keleti parton, igazából 60 éves melegrekord dőlt meg)
Welcome to the OC, bitch!
Na nem így:
Inkább csak beach, finoman cruise-olgatva a tengerparton. Szóval még 2 hete szombaton leléptünk LA-ből egy kicsit még délebbre lecsekkolni Narancsvidéket:
A jó idő megvolt, végülis másnapra (november 30.) 25 fokot jósoltak.
Első állomásunk Huntington Beach (ne tévesszen meg a név, itt így hívják a városokat, nem csak egy strand, hanem 200 ezres város) volt. Másnéven Surf City USA: az egyik első állomása volt a surfözés világhódító útjának és azóta is az egyik legjobb surf-el (a szó maga a felszíni hullámot jelenti: surface wave) rendelkező hely Californiában. Stílszerűen az International Surfing Museumot látogattuk meg először, ami igazából csak egy nagy szoba volt régi cuccokkal szépen elrendezve, de legalább ingyen.
Itt láttunk részletet az 1964-ben készült The Endless Summer című legendás surfös útifilmből. Ezt azért emelem ki mert nagyon jó, a narrátor zseniális szöveget tol és ez tényleg a hőskorban készült amikor még alig szörföztek emberek amerikán kívül, a 2 főszereplő srác meg bejárta a világot “searching for the perfect wave”. Akit egy kicsit is érdekel ez a feeling csekkolja a rövid részletet:
Ha tetszett van kis folytatás.
Aztán persze kimentünk a mólóra, megnézni élőben is a surfösöket. Voltak szép számban, van aki csak lazulni jött ki:
Az összes röpipálya is foglalt volt, pedig azon kívül nem volt nagy tömeg, nyáron állítólag egy tűt se lehet leejteni. Akkor már mi is surfözni fogunk itt:
Második állomásunk Newport Beach volt:
Itt játszódott (bár nem itt forgott) a The O.C.(lásd fenti videó), ez a leggazdagabb környék. Kinéztünk a mólóra, majd bevágtunk egyet-egyet a környék legjobb burgeréből:
Hazafelé menet útbaejtettük még Long Beach-et is, itt parkol ugyanis a Queen Mary már kb. 40 éve. Jó nagy hajó, nagyobb mint a Titanic és ez a 0-val szemben 1001-szer crossolta az Atlanti óceánt.
Aztán vhogy nem volt kedvünk fejenként $30-at fizetni a bejutásért, inkább megnéztük mellette az orosz Scorpion tengeralattjárót:
Itt mondjuk tényleg szar lehetett lakni:
Ha konfliktus adódott ezekkel kezelték le:
Este pedig tettünk egy kört LA fölött, mégpedig a Mulholland Drive-on, ami ugye szintén benne van pár játékban, egy David Lynch filmnek a címét is adta:
Amúgy meg a legjobb kilátást nyújtja LA-re, ezért a köd meg sötétellenére csináltunk fotókat, pl:
Még van néhány jó kép a napról itt a jótanács mögött:
California
Tegnap elmélyültem gondolataimban és arra jöttem rá (pl mindenféle netes meg sorozatbeli információk alapján), hogy California ugyanolyan ígéretföldje, kívánatos úticél a többi állam lakóinak, mint a világ többi lakójának is (nyilván nem 100%os egyik halmaz sem, de sztem nagy számosságú).
Aztán 1 óra múlva egy könyvleírásban találtam ezt:
As America stands to the rest of the world, so stands California to America – a bright shining promise of endless possibility.
Hamarosan indulunk…
Stílusosan az első bejegyzést az utsó munkanapomon postolom:)
On the stereo
Listen as we go
Nothing’s gonna stop me now
California here we come
Right back where we started from
Pedal to the floor
Thinkin’ of you more
Gotta get us to the show
California here we come
Right back where we started from
Californiaaaaaaaaaaaa!
Here we come!
(királyi többes, háhá)