Surfin' USA

California Dreamin'

Ami nem volt annyira szórakoztató

Az a már említett gyökérkezelés. Nade ne rohanjak, mert előtte az 5 napig kínzó fogfájás se volt akkora poén. Erre már órajelet is vettem hátha segít:

órajel - zsibbasztó krém

órajel - zsibbasztó krém, mellette egy átlagos painkiller(jó ez a szó:)

Hát nem jött be. Ami bejött az a sima hideg víz (erre a fogorvos is furán nézett), egy idő után már csak fojtonos öblögetés adta meg azt ami kell. Alvás közben meg ugye nehéz öblögetni, úgyhogy tudtam örülni ha elmult a fogfájás. Szóval el kellett menni fogdokihoz, ami nem volt fasza kilátás, ugyanis biztosításom csak balesetre van fogászati beavatkozásokra és itt az egészségügy nem olcsó, sőt kurvadrága.

Ezért örültem, hogy tök véletlenül találtam egy orvost aki legalább a konzultációt ingyen csinálta, amiben pedig röntgen is volt. A vége végülis az lett, hogy gyökérkezelés kell (ez amúgy egy ojan fog amit otthon tömettem mielőtt kijöttem) mégpedig sürgősen, mert ez a mindenféle fájás a tervezett HAESF-es field-trip előtt egy héttel indult. Szóval úgy alakult, hogy a trip előtti nap néhány órával Millencolin koncert előtt a doki nekemrontott 2-3 érzéstelenítő injekcióval meg mindenféle egyébbel. Najó azért nem ojan hevesen, mert még az injekció előtt is érzéstelenített vmi géllel, szóval körültekintő volt.

Aznap aztán “csak” kiszedte az idegeket meg tett bele gyógyszert, valamint felírt egy antibiotikumot. Az első kérdésem persze az volt, hogy lehet-e rá inni és nagy örömömre azt mondta hogy egész nyugodtan, úgyhogy nyugodtan élvezhettem a field trip nyújtotta ingyenpia lehetőségeket.

Üröm az örömben, hogy a trip utáni nap reggelén már fél 11kor ott kellett virítanom a váróban a további kezelésre, ami cseppet sem volt kellemesebb, de legalább hosszabb igen, úgy másfél kellemes óra. Ezalatt kiderült, hogy az egyik gyökrécsatornám görbe és igen nehezen fértek bele a cuccok, amik vmi speckó előre kiszabott szilárd tömésnek fúrták a pontos mélyedést. Ezeket a speckó cuccokat aztán konkrétan beégették a fogba. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy mennyire is bízom én ebben a dokiban, aztán eldöntöttem hogy mostmár mind1.

Mindez $450-be fájt (szó szerinti és átvitt értelemben is), és ez még csak félár, amit a doki biztosítás hiányában ajánl fel. Ehhez még nagy valószínűséggel hozzácsapódik egy ugyanekkora összeg, amit a koronáért fognak kérni, ami erősen ajánlott gyökérkezelés után. Összehasonlításképpen egy oda-vissza repjegy Hawaiira kb $400, úgyhogy szopááás.

A havi rinyát hallották, thankyou, pleasecomeagain.

Reklámok

2009. március 31, kedd Posted by | whatever | , | 8 hozzászólás

Szórakozós

A többi mellet ezek miatt sem jut mindig idő a blogolásra:

Még majdnem egy hónapja lestük meg a premier utáni szombaton a SF-i IMAXben a Watchmen-t, ami sztem fasza volt, de egy újranézést megkíván a korrekt pontozás, egyelőre egy erős 7-est mondanék. A zenék különösen bejöttek, bár talán a 99 luftballoons kicsit túlzás volt. Apropó a Hendrix féle (merthogy az eredeti Dylan, bár Hendrix emlékére már ő is csak a feldolgozást játsza) All along the watchtower-t manapság gyakran alkalmazzák betétdalként, még legalább egy sorozatban szerepelt, de persze mindig jó.

Mozi után meg benéztünk a Hootersbe mivel megéheztünk egy kis mellehúsra:) Amúgy elég jó volt a kaja (is).

Aztán még kb 3 hete adtuk a fejünket egy igazi amerikai elfoglaltságra, nevezetesen szombat este elmentünk az országos Monster Truck turné oaklandi állomására. Fasza volt, hangos meg minden, de részemről egyszernézős, főleg hogy bár a jegy csak 25 volt de a parkolás is ennyi, amit viszont nem hirdettek agyon. Az amúgy nemrossz hot-dog és üccsi kombó se volt olcsó, szal ez egy 60 dolcsis este volt. De kell az ijen is. Részletesebb és nem mellesleg színesebb beszámoló Habibnál a Batman-járgányra kattintva:

Batmobil, lopakodó mód kizárva

Batmobil, lopakodó mód kizárva

Két koncertlátogatást is megejtettem az elmúlt időszakban. Az első a Black Label Society a legendás The Fillmore-ban. Már az odajutás is kalandos volt, mert bár majdnem 2 órával korábban indultam a péntek esti San Franciscoba tartó dugó miatt épp hogy beértem. (Ilyenek voltak hogy elhagyott üres autó az autópálya középső sávjában mögötte 10 mérföldön át lépésben közlekedés, fasza.) A hely tényleg fullos volt, üvegcsillárok, vörös kárpit, poszterek történelmi jellegű fellépésekről stb. A két előzenekar közül az elsőt kb senki nem ismerte, de a második már nagyobb sikernek örvendett, ők voltak a chicagoi Dope. Nekem ők is ismeretlenek voltak és bár voltak jó pillanataik, több együttes közepes utánzataként irnám le őket, ráadásul az énekes gazdag szókincse 5 percenként túlcsordította a “fuck” bufferemet (pedig nem kicsi:).

Magára BLS-re elég sokat kellett várni  és már ekkor feltünt a közönség általános tuppósága, ami a túlzott alkohol és fű használat valamint alap tahóság elegyének tűnt. Mondom mind1, mingyár indul a zene azt letépi az agyunkat. Sajna ebben is tévedtem, mert valaki elcseszte az ének hangosítását és az első pár szám során alig lehetett hallani, bár Zakk Wylde ordított rendesen. Nemtom ezt hogy nem vették észre egyből, de legalább a koncert második fele jól szólt. Akkor viszont odabasztak neki rendesen, volt Dimebag emléknóta is, vagy egy tucatnyi felfújt BLS feliratú fekete strandlabda, melyek pár perc alatt eltüntek, meg egy csomó csula (Zakk szeret köpködni ráadásul soxor magára:). Mondjuk amikor Zakk Wylde kiáll a mikrofon elé, nyúzza a gitárt és lobog a haja már alapban egy egyedi látvány, szóval megérte:

Zakk Wylde tolja neki

Zakk Wylde tolja neki

A második közeltmúltbeli koncertesemény a Millencolin volt szintén SF-ben egy Padlás-jellegű de jóval nagyobb, rendes színpaddal rendelkező kocsmában. Erre majdnem nem mentem, mert aznap kedden délután beficcent egy laza foggyökérkezelés (erről később), úgyhogy ment az önsajnálat, de végül még időben elindultam. Szerencsére, mert fasza volt, az összes kedvenc elhangzott és a közönség is értelmes fiatalokbol állt (nem pedig beszívott középkorúakból, mint a BLS-en), ráadásul nem fájt többe $20-nál. Egy jó gagyi saját kép csak a feeling kedvéért:

Millencolin

Millencolin

Najó bevágtam egy sört is, főleg ha már épp St Patrick napja volt és egész nap azt hallottam a rádióból, hogy a műsorvezetők épp mejik kocsmában isznak. Igazából már reggel 10kor bejelentkeztek egy 10-ből 8-as részegséggel az egyik reggeli műsor szereplői, de aztán az egyik elmondta, hogy ő már csak 6-os mert épp hányt:) Amúgy ez ugye elvileg ijen ír ünnep, de itt San Francisco környékén sztem kb tizedannyi ír van mint magyar, ennek ellenére mindenki feljogosítva érzi magát, hogy egész nap igyon, ha épp nem muszáj dolgoznia.

Amúgy meg másnap indultunk a HAESF szervezte field-tripre, de ez egy másik bejegyzésre tartozik.

2009. március 31, kedd Posted by | szórakozás | , , , , , | Hozzászólás

Sportos

A sportban fontos a napi rendszeresség. Ez hétköznap mindenképp megvan a kora-délután esedékes munkaheji csocsó során. Én persze mindig nagyban dolgozok, amikor jön valaki, hogy  “meeting a hátsó szobában” vagy “ki kell próbálnunk ezt az új sikosítót” stb. Most persze mindenki rosszra gondol, de ne jelenjen előttetek a szivárvány minden színe, csak a fekete és a sárga. Ebben a két színben pompáznak ugyanis a tipikus amerikai Tornado csocsóasztal bábúi.

A legviccesebb a játék akkor, ha jön az arrogáns kollega, aki minden lövés előtt elsztorizza, hogy most de meg fogja alázni a kapust, ami be is jön neki, mer mi épp szétröhögjük magunkat a faszságain. Vagy épp nem, mert magát alázza egy gyökér lövéssel, harmadik esetben meg tényleg rendesen bevarrja. Amúgy a legtöbb embernek van vmi saját lövése, amit sokszor az ő nevével jellemzünk. Az egyik srác pl kéthete rendszeresen gyakorolja az öngólt, pedig amúgy elég jó kapus, így a rossz kapu felé lőtt labdát már csak egy “nice Kyle”-al jutalmazzuk.

Nekem az ellenoldalról egyenesen visszapattanó öngól volt a specialitásom, de már másolják és múlthéten ennek a típusnak már csak a felét lőttem én. Másrészt meg belejöttem támadó oldalon az átlókba, amiket ezekkel a bábúkkal precízebben lehet végrehajtani és mostmár cifrázom is. De a legjobb: hátul vagyok és meglövöm hátvéddel erősen a pálya szélén, mivel itt 3 kapus van a rúdon (persze egymástól távol) így normál védekezésnél a széleken is van egy amiről szépen bepattan a az ellen kapujába  a labda, ergo öngól. Nade ezt elnyomtam 3szor egymás után egy amugy elég jó játékos ellen is, szóval az első után már nem csak véletlen lövés volt részemről.

Persze nyilván nem csak ennyi a sporttevékenységem. Mostanában minimum heti kettő fallabda befigyel, de van hogy három. A 2 hónapja feltetetett húrom persze már el is szakadt, úgyhogy most a legdrágábbat választottam, munkadíjjal 42 volt (az olcsó 30, szal nem egetverő a különbség). Teljesen más világ ezzel játszani, kevesebb erőfeszítéssel gyorsabbat tudok ütni jó kontollal, de azért még meg kell szokni.

Egészen kezdtem is fejlődni, ahhoz képest mindenesetre biztos hogy mijen tudással kezdtem itt kint. Az első lépésemet ebbe az irányba ismertetném, mert egyrészt vicces (nevetséges), másrészt talán okulásul szolgálhat annak aki szintén próbálkozik eme sporttal. Szóval bár már 5 éve űzöm a sportot kisebb-nagyobb kihagyásokkal szarul fogtam az ütőt (és taps!). Kb két hónapja hívta erre fel a figyelmemet egy köpcös kb 50 éves faszi, aki ugyanúgy megvert mint bárki más a környéken.

Szóval az ütőt az ember a tenyere kiterjesztéseként alkalmazza, vagyis úgy fogod mint amikor kezet fogsz valakivel, nem pedig úgy hogy az ütőfelület merőleges az alkarra. Sztem amikor vki kezd és nem utasítják, akkor talán a normális fogással kezd, de ha hajlamos rá akkor rájön, hogy utóbbival sokkal erősebb (főleg fej fölöttieket) lehet ütni főleg kezdőként, amikor a labda eltalálása is nehezen megy. Az a vicc, hogy fonákot ütni nem is lehet a rossz fogással, de nekem nem sikerült rájönni magamtól hogy mindig azt kéne használni. További logikus magyarázatok a fogásokról és egyébről például itt és itt akit érdekel.

Mostmár az ütéseim egész szépek (sokat gyakoroltam amúgy egyedül is, meccsen nehéz ha túl nagy a különbség), nyertem is meccseket (nem sokat:). Persze így előjöttek más hiányosságok (pl lábmunka), amiknek a javításában már legalább mások is segítenek tanácsokkal, így hogy látják a fejlődést. Amúgy itt sokan 10 vagy akár 20 éve is játszanak, állítólag van aki naponta többször is szóval egy ideig örültem ha már pontokat szereztem.

Ezen kívül heti 1-2-szer kondizok is, meg kardio is kb kétszer, van hogy csak itthon az albihoz tartozó mini teremben. Feltolok a PSP-re egy filmet azt tekerek:) Így láttam pl ezt, aminek az IMDB-s pontozásával egyet is értek: semmi extra de volt benne egy-két zseniális jelenet (pl amikor várnak a lakókocsi körül bruce willisre – ha látta esetleg vki). Egyébként meg kondi közben stand-upot szoktam hallgatni, ami kívülről nézve is vicces lehet, amikor mondjuk fekvenyomás közbe elrögöm magam.

Ja meg nyomok néha Coopereket jelenleg konstans 7mph (11.2 km/h) sebességgel, ami nem ojan odabaszós, de a cél feltornászni fojamatos 8mph-ra 12 percig. Emléxik vki hogy gimiben mennyit kellett futni? Nekem vmi 18 kör rémlik az 5-öshöz a 150m-es Lovassy pályán (ez kb 8.5 mpgh lenne), vagy több volt annál?

szerk.: Hátha érdekel vkit, közben találtam ezt, ami kb a legértelmesebbnek tűnő cikk sport/mozgás/egészség témában, ever. Említi többek közt Cooper tapasztalatait alátámasztásként és az ő pontrendszerét (30 pontot kell összegyűjteni így hetente a megfelelő fittséghez és betegségek megelőzéséhez) útmutatásként. Ez a Cooper nagy arc volt amúgy, ő találta ki azt hogy aerobik meg ijenek.

2009. március 9, hétfő Posted by | whatever | , , | 1 hozzászólás

Dolgos rész

Munkában sose szakadtam még meg:) ezt igyekszem most is elkerülni. De a blogolást igyekszem fokozni tutira.

Nagy újdonságok nincsenek, generálom a táblázatokat, grafikonokat a mérési eredményekhez. Mi több izgalmas 20 soros excel függvényeket is megálmodok véletlen nagyságú és szintén véletlen értelmezési tartományú adatsor interpolációval való diszkretizálásához lehetőleg mérési pontossággal. Jól hangzik mi?! Mindez azért kell, hogy a 3 órás mérést 40 percesre rövidíthessük kompromisszumok nélkül.

Esetenként optikai kábelt installálok ami kemény egy bit információt továbbít úgy fél óránként, gazdaságos. Najó de legalább nem vezet rádiófrekvenciás hullámokat a mérőszobába. Ahol amugy a több-tízezer dolláros antennát forgató asztal motorja máris felmondta a szolgálatot úgy tűnik.  A srácok, akik átugrottak megnézni, a Lockheed Martinnak építenek hasonló szobát éppen. Csak épp abban az asztal akkora mint nálunk a szoba és a 10 méteres pneumatikus ajtón keresztül kitolják ha rá akarnak épp tenni egy fél repülőt vagy nemtom.

Szóval semmi Nobel-díj eséjes nem történik, csak gondoltam erről is írjak már ha elvileg dolgozni jöttem ki:)

Amúgy a rendszeres heti meetingeken néha hangzanak el érdekes infók, amik betekintést nyújtanak az infokommunikációs piac ezen szűk részére és a változásokra. Pl az Aruba termékeit fogják használni a teljes Burj Dubai toronyban, ami gondolom jó reklám lesz.

Ami még poén volt, hogy egyik szerdán délután arra lettem figyelmes, hogy a kajálós-lazulós nagyteremben eszeveszett jégkrémezés kezdődött. Márminthogy csoki-vanilía-eper, öntetek, tejszínhab meg minden ami kell. Persze én is kivettem a részem a jóból és közben kiderítettem, hogy 7 éves lett a cég. Ez alkalomból beugrott a fő-főnök is és elmondta mi a stájsz a piacon, meg lehetett neki kéréseket/kérdéseket feltenni. Vki kifogásolta, hogy nincs óra némejik konferencia-teremben és a bossok túl hosszóra veszik a meetingeket, emire a főnök viccesen kérdezte, hogy digitális vagy analóg legyen. A végén mindenki kapott egy ijen plaketett:

jó nehéz, bár nem 800 font

jó nehéz, bár nem 800 font (ez vmi mondás állítólag)

Másnap  meg hozták az órákat felszerelni:)

2009. március 9, hétfő Posted by | melo | | 1 hozzászólás