Surfin' USA

California Dreamin'

Ami nem volt annyira szórakoztató

Az a már említett gyökérkezelés. Nade ne rohanjak, mert előtte az 5 napig kínzó fogfájás se volt akkora poén. Erre már órajelet is vettem hátha segít:

órajel - zsibbasztó krém

órajel - zsibbasztó krém, mellette egy átlagos painkiller(jó ez a szó:)

Hát nem jött be. Ami bejött az a sima hideg víz (erre a fogorvos is furán nézett), egy idő után már csak fojtonos öblögetés adta meg azt ami kell. Alvás közben meg ugye nehéz öblögetni, úgyhogy tudtam örülni ha elmult a fogfájás. Szóval el kellett menni fogdokihoz, ami nem volt fasza kilátás, ugyanis biztosításom csak balesetre van fogászati beavatkozásokra és itt az egészségügy nem olcsó, sőt kurvadrága.

Ezért örültem, hogy tök véletlenül találtam egy orvost aki legalább a konzultációt ingyen csinálta, amiben pedig röntgen is volt. A vége végülis az lett, hogy gyökérkezelés kell (ez amúgy egy ojan fog amit otthon tömettem mielőtt kijöttem) mégpedig sürgősen, mert ez a mindenféle fájás a tervezett HAESF-es field-trip előtt egy héttel indult. Szóval úgy alakult, hogy a trip előtti nap néhány órával Millencolin koncert előtt a doki nekemrontott 2-3 érzéstelenítő injekcióval meg mindenféle egyébbel. Najó azért nem ojan hevesen, mert még az injekció előtt is érzéstelenített vmi géllel, szóval körültekintő volt.

Aznap aztán “csak” kiszedte az idegeket meg tett bele gyógyszert, valamint felírt egy antibiotikumot. Az első kérdésem persze az volt, hogy lehet-e rá inni és nagy örömömre azt mondta hogy egész nyugodtan, úgyhogy nyugodtan élvezhettem a field trip nyújtotta ingyenpia lehetőségeket.

Üröm az örömben, hogy a trip utáni nap reggelén már fél 11kor ott kellett virítanom a váróban a további kezelésre, ami cseppet sem volt kellemesebb, de legalább hosszabb igen, úgy másfél kellemes óra. Ezalatt kiderült, hogy az egyik gyökrécsatornám görbe és igen nehezen fértek bele a cuccok, amik vmi speckó előre kiszabott szilárd tömésnek fúrták a pontos mélyedést. Ezeket a speckó cuccokat aztán konkrétan beégették a fogba. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy mennyire is bízom én ebben a dokiban, aztán eldöntöttem hogy mostmár mind1.

Mindez $450-be fájt (szó szerinti és átvitt értelemben is), és ez még csak félár, amit a doki biztosítás hiányában ajánl fel. Ehhez még nagy valószínűséggel hozzácsapódik egy ugyanekkora összeg, amit a koronáért fognak kérni, ami erősen ajánlott gyökérkezelés után. Összehasonlításképpen egy oda-vissza repjegy Hawaiira kb $400, úgyhogy szopááás.

A havi rinyát hallották, thankyou, pleasecomeagain.

Reklámok

2009. március 31, kedd Posted by | whatever | , | 8 hozzászólás

Szórakozós

A többi mellet ezek miatt sem jut mindig idő a blogolásra:

Még majdnem egy hónapja lestük meg a premier utáni szombaton a SF-i IMAXben a Watchmen-t, ami sztem fasza volt, de egy újranézést megkíván a korrekt pontozás, egyelőre egy erős 7-est mondanék. A zenék különösen bejöttek, bár talán a 99 luftballoons kicsit túlzás volt. Apropó a Hendrix féle (merthogy az eredeti Dylan, bár Hendrix emlékére már ő is csak a feldolgozást játsza) All along the watchtower-t manapság gyakran alkalmazzák betétdalként, még legalább egy sorozatban szerepelt, de persze mindig jó.

Mozi után meg benéztünk a Hootersbe mivel megéheztünk egy kis mellehúsra:) Amúgy elég jó volt a kaja (is).

Aztán még kb 3 hete adtuk a fejünket egy igazi amerikai elfoglaltságra, nevezetesen szombat este elmentünk az országos Monster Truck turné oaklandi állomására. Fasza volt, hangos meg minden, de részemről egyszernézős, főleg hogy bár a jegy csak 25 volt de a parkolás is ennyi, amit viszont nem hirdettek agyon. Az amúgy nemrossz hot-dog és üccsi kombó se volt olcsó, szal ez egy 60 dolcsis este volt. De kell az ijen is. Részletesebb és nem mellesleg színesebb beszámoló Habibnál a Batman-járgányra kattintva:

Batmobil, lopakodó mód kizárva

Batmobil, lopakodó mód kizárva

Két koncertlátogatást is megejtettem az elmúlt időszakban. Az első a Black Label Society a legendás The Fillmore-ban. Már az odajutás is kalandos volt, mert bár majdnem 2 órával korábban indultam a péntek esti San Franciscoba tartó dugó miatt épp hogy beértem. (Ilyenek voltak hogy elhagyott üres autó az autópálya középső sávjában mögötte 10 mérföldön át lépésben közlekedés, fasza.) A hely tényleg fullos volt, üvegcsillárok, vörös kárpit, poszterek történelmi jellegű fellépésekről stb. A két előzenekar közül az elsőt kb senki nem ismerte, de a második már nagyobb sikernek örvendett, ők voltak a chicagoi Dope. Nekem ők is ismeretlenek voltak és bár voltak jó pillanataik, több együttes közepes utánzataként irnám le őket, ráadásul az énekes gazdag szókincse 5 percenként túlcsordította a “fuck” bufferemet (pedig nem kicsi:).

Magára BLS-re elég sokat kellett várni  és már ekkor feltünt a közönség általános tuppósága, ami a túlzott alkohol és fű használat valamint alap tahóság elegyének tűnt. Mondom mind1, mingyár indul a zene azt letépi az agyunkat. Sajna ebben is tévedtem, mert valaki elcseszte az ének hangosítását és az első pár szám során alig lehetett hallani, bár Zakk Wylde ordított rendesen. Nemtom ezt hogy nem vették észre egyből, de legalább a koncert második fele jól szólt. Akkor viszont odabasztak neki rendesen, volt Dimebag emléknóta is, vagy egy tucatnyi felfújt BLS feliratú fekete strandlabda, melyek pár perc alatt eltüntek, meg egy csomó csula (Zakk szeret köpködni ráadásul soxor magára:). Mondjuk amikor Zakk Wylde kiáll a mikrofon elé, nyúzza a gitárt és lobog a haja már alapban egy egyedi látvány, szóval megérte:

Zakk Wylde tolja neki

Zakk Wylde tolja neki

A második közeltmúltbeli koncertesemény a Millencolin volt szintén SF-ben egy Padlás-jellegű de jóval nagyobb, rendes színpaddal rendelkező kocsmában. Erre majdnem nem mentem, mert aznap kedden délután beficcent egy laza foggyökérkezelés (erről később), úgyhogy ment az önsajnálat, de végül még időben elindultam. Szerencsére, mert fasza volt, az összes kedvenc elhangzott és a közönség is értelmes fiatalokbol állt (nem pedig beszívott középkorúakból, mint a BLS-en), ráadásul nem fájt többe $20-nál. Egy jó gagyi saját kép csak a feeling kedvéért:

Millencolin

Millencolin

Najó bevágtam egy sört is, főleg ha már épp St Patrick napja volt és egész nap azt hallottam a rádióból, hogy a műsorvezetők épp mejik kocsmában isznak. Igazából már reggel 10kor bejelentkeztek egy 10-ből 8-as részegséggel az egyik reggeli műsor szereplői, de aztán az egyik elmondta, hogy ő már csak 6-os mert épp hányt:) Amúgy ez ugye elvileg ijen ír ünnep, de itt San Francisco környékén sztem kb tizedannyi ír van mint magyar, ennek ellenére mindenki feljogosítva érzi magát, hogy egész nap igyon, ha épp nem muszáj dolgoznia.

Amúgy meg másnap indultunk a HAESF szervezte field-tripre, de ez egy másik bejegyzésre tartozik.

2009. március 31, kedd Posted by | szórakozás | , , , , , | Hozzászólás