Ami nem volt annyira szórakoztató
Az a már említett gyökérkezelés. Nade ne rohanjak, mert előtte az 5 napig kínzó fogfájás se volt akkora poén. Erre már órajelet is vettem hátha segít:
Hát nem jött be. Ami bejött az a sima hideg víz (erre a fogorvos is furán nézett), egy idő után már csak fojtonos öblögetés adta meg azt ami kell. Alvás közben meg ugye nehéz öblögetni, úgyhogy tudtam örülni ha elmult a fogfájás. Szóval el kellett menni fogdokihoz, ami nem volt fasza kilátás, ugyanis biztosításom csak balesetre van fogászati beavatkozásokra és itt az egészségügy nem olcsó, sőt kurvadrága.
Ezért örültem, hogy tök véletlenül találtam egy orvost aki legalább a konzultációt ingyen csinálta, amiben pedig röntgen is volt. A vége végülis az lett, hogy gyökérkezelés kell (ez amúgy egy ojan fog amit otthon tömettem mielőtt kijöttem) mégpedig sürgősen, mert ez a mindenféle fájás a tervezett HAESF-es field-trip előtt egy héttel indult. Szóval úgy alakult, hogy a trip előtti nap néhány órával Millencolin koncert előtt a doki nekemrontott 2-3 érzéstelenítő injekcióval meg mindenféle egyébbel. Najó azért nem ojan hevesen, mert még az injekció előtt is érzéstelenített vmi géllel, szóval körültekintő volt.
Aznap aztán “csak” kiszedte az idegeket meg tett bele gyógyszert, valamint felírt egy antibiotikumot. Az első kérdésem persze az volt, hogy lehet-e rá inni és nagy örömömre azt mondta hogy egész nyugodtan, úgyhogy nyugodtan élvezhettem a field trip nyújtotta ingyenpia lehetőségeket.
Üröm az örömben, hogy a trip utáni nap reggelén már fél 11kor ott kellett virítanom a váróban a további kezelésre, ami cseppet sem volt kellemesebb, de legalább hosszabb igen, úgy másfél kellemes óra. Ezalatt kiderült, hogy az egyik gyökrécsatornám görbe és igen nehezen fértek bele a cuccok, amik vmi speckó előre kiszabott szilárd tömésnek fúrták a pontos mélyedést. Ezeket a speckó cuccokat aztán konkrétan beégették a fogba. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy mennyire is bízom én ebben a dokiban, aztán eldöntöttem hogy mostmár mind1.
Mindez $450-be fájt (szó szerinti és átvitt értelemben is), és ez még csak félár, amit a doki biztosítás hiányában ajánl fel. Ehhez még nagy valószínűséggel hozzácsapódik egy ugyanekkora összeg, amit a koronáért fognak kérni, ami erősen ajánlott gyökérkezelés után. Összehasonlításképpen egy oda-vissza repjegy Hawaiira kb $400, úgyhogy szopááás.
A havi rinyát hallották, thankyou, pleasecomeagain.
Elcseszett reggel
Ma sikerült már déli fél 1kor felébrednem. Rosseb az amerikaiakba, hogy 12 órást rendszert használnak (meg mérföldet, meg fontot …), nyilván pm-re volt állítva az ébresztő am helyett.
Nyilván még jégeső is volt úton a melóba, úgyhogy minden fasza.
És ugye most wine-olni nem lehet, szal maradt a whine.
Welcome to the OC, bitch!
Na nem így:
Inkább csak beach, finoman cruise-olgatva a tengerparton. Szóval még 2 hete szombaton leléptünk LA-ből egy kicsit még délebbre lecsekkolni Narancsvidéket:

A jó idő megvolt, végülis másnapra (november 30.) 25 fokot jósoltak.
Első állomásunk Huntington Beach (ne tévesszen meg a név, itt így hívják a városokat, nem csak egy strand, hanem 200 ezres város) volt. Másnéven Surf City USA: az egyik első állomása volt a surfözés világhódító útjának és azóta is az egyik legjobb surf-el (a szó maga a felszíni hullámot jelenti: surface wave) rendelkező hely Californiában. Stílszerűen az International Surfing Museumot látogattuk meg először, ami igazából csak egy nagy szoba volt régi cuccokkal szépen elrendezve, de legalább ingyen.
Itt láttunk részletet az 1964-ben készült The Endless Summer című legendás surfös útifilmből. Ezt azért emelem ki mert nagyon jó, a narrátor zseniális szöveget tol és ez tényleg a hőskorban készült amikor még alig szörföztek emberek amerikán kívül, a 2 főszereplő srác meg bejárta a világot “searching for the perfect wave”. Akit egy kicsit is érdekel ez a feeling csekkolja a rövid részletet:
Ha tetszett van kis folytatás.
Aztán persze kimentünk a mólóra, megnézni élőben is a surfösöket. Voltak szép számban, van aki csak lazulni jött ki:
Az összes röpipálya is foglalt volt, pedig azon kívül nem volt nagy tömeg, nyáron állítólag egy tűt se lehet leejteni. Akkor már mi is surfözni fogunk itt:
Második állomásunk Newport Beach volt:
Itt játszódott (bár nem itt forgott) a The O.C.(lásd fenti videó), ez a leggazdagabb környék. Kinéztünk a mólóra, majd bevágtunk egyet-egyet a környék legjobb burgeréből:
Hazafelé menet útbaejtettük még Long Beach-et is, itt parkol ugyanis a Queen Mary már kb. 40 éve. Jó nagy hajó, nagyobb mint a Titanic és ez a 0-val szemben 1001-szer crossolta az Atlanti óceánt.
Aztán vhogy nem volt kedvünk fejenként $30-at fizetni a bejutásért, inkább megnéztük mellette az orosz Scorpion tengeralattjárót:
Itt mondjuk tényleg szar lehetett lakni:
Ha konfliktus adódott ezekkel kezelték le:
Este pedig tettünk egy kört LA fölött, mégpedig a Mulholland Drive-on, ami ugye szintén benne van pár játékban, egy David Lynch filmnek a címét is adta:
Amúgy meg a legjobb kilátást nyújtja LA-re, ezért a köd meg sötétellenére csináltunk fotókat, pl:
Még van néhány jó kép a napról itt a jótanács mögött:
Sírás heje, fordítva!?!
Hja hát nem kenyerem a hagyományok elve. j FTW
Azmeg nem jött a billentyűzetemre, hogy a “San Franciscoi”-t kis betűvel írjam, pedig ha jól emléxem úgy kell, de úgy nem láccik.
Szal ez itt nem a sírás heje na.
Még egy utolsó post a bank előtt
Csak hogy egy kis rinya is legyen:
- elromlott a Sennheiser fülesem egyik fele kb a leszállás pillanatában, ez nem tudom mijen jel, de nem vicces; most vegyek egy újat vagy mi?
- rohadtul vékony a wc papír, de most komojan: nálunk 3 réteges van ezek abból egy felet használnak
- mivel ennyi a magyar igazság, ide még akartam vmit, de már nem jut eszembe











