Happy End
Épp néztem Sanyi blogját ahol az áll, hogy pont egy éve írtam ide utoljára. Gondoltam kihasználom az évfordulót és alakítok ide egy pozitív lezárást, amit már amúgy is meg akartam tenni.
Nagy érzelmi konklúziót sem akarok már írni, mert rég is volt, meg azt se tudom egyáltalán elolvassa-e vki (stat szerint igen:)
Lényeg, hogy király volt, I’ve had the time of my life. Most meg hiányzik az autózgatás, az időjárás, az autópályák (nemtom miért, de a minap ez fogalmazódott meg bennem, végülis az amcsi társadalom egyik alapja), egy jó hamburger, olcsó subway, az hogy le lehet ugrani LA-be vagy Vegasba egy hosszú hétvégére stb. Itthon persze vannak első sorban jó emberek:), fröccs, bulik…
Az biztos, hogy vmikor (a nem túl távoli jövőben) még vissza szeretnék menni, akár pl. New Yorkba, vagy éppen LA-ben Venice Beachre (a nagyon szélsőséges időjárásokat nem komálom, bár Chicago is nagyon szimpi volt). De ez persze a jövő zenéje.
Most inkább beszéljenek a képek azokról a történésekről amikről annó nem sikerült beszámolnom. Addig is aláfestésnek az eredeti címadó nóta:
Itt van mindjárt 2 albumnyi kép a HAESF-es new mexico-i field tripről, ami még az autóbaleset előtt történt. Igen jó pár nap volt akkor megint egy csomó magyarral bulizni, meg persze utána Grand Canyont és Monument Valley-t nézni: (mindig katt a képre az albumért)
Pár héttel ezután történt ugyebár az autó leamortizálása és nem sokkal azután költöztem át ide, bringával 10 percre a melohejemtől, a másik kb 1 óra volt, kb 1 hónapig úgy toltam. Szóval 3 kép:
Ilyentájt vettem a második autót $700ért ami egy ’89es Mercury volt, semmi extra (légkondi még működött), lehetett vele menni (egy ideig), 2 kép:

itt már vontatják elfele(nem találtam más képet), miután tönkrement a váltója, nem érte meg megjavíttatni
Május vége, június eleje a szülőkkel telt szanaszét az országban:
Hálaadás 7végére ugrottunk le Habibbal a már említett Venice Beachre, nagyon hangulatos hely (lásd Californication); mellé volt egy kis bulizás Hollywoodban, surfözés Malibu Beachen és persze random sörözgetések:
Aztán Bilicz Sanyi is meglátogatott, megnéztük a Stanfordot és buliztunk SF-ben:
Nemsokkal Sanyi elmenetele után halt meg a Mercury váltója. Bár hátrafele még lehetett vele menni, de az úgy magában nem lett volna akkora kiráj, úgyhogy legomboltam a roncstelepről a mindössze $100-at amit adtak érte, ugyanúgy mint a Buickért és vettem egy ’87es Toyota Tercelt $150ért. Ez manuálváltós volt, kissé lerobbant hűtőrendszerrel, de viszonylag jó motorral. Igazából élvezetes volt vezetni, 1-esben, 2-esben még tök jól is gyorsult. Az izgalmas még az volt benne (azon kívül, hogy rendszámom se volt, csak kis darab papír engedély az ablakban), hogy a vezető oldali ablakot kívűlről is bármikor le lehetett húzni, és slusszkulcs se volt feltétlen szükséges a beindításhoz, szóval értékeset nem nagyon hagytam benne. Végülis javítással papírokkal kb $300ba fájt és nagyjából annyiért el is tudtam adni a végén. Képek:
Csináltam egy második oregoni túrát is munkaügyben, Astoria nevű tipikus északi kisvárosban szálltunk meg Washington és Oregon határán:
Majd jött egy halom látogató:) nyomtunk egy szűk, de tartalmas hetet Hawai’i-on:
Utána még nagyobb létszámban nyomtunk egy West Coast-ot, túrázással, kaszinóval, Beverly Hills-i apartmanban, ilyenek:
Az utolsó kint töltött heteimben volt még:

utsó héten egy nap intezív mászkálás SF még felfedezetlen turistlátványosságaihoz, itt pl Golden Gate az Alcatrazból fotózva
Hát kb ennyi volt az 1 évnyi amcsi kalandom. Blogolásról meg annyit, hogy nem egyszerű az embernek már egy idő után rászánnia magát, nem lehet csak úgy összedobni, pedig azért poén így visszanézni, meg sztem jól is írtam
Mondjuk ez olyan mint facebookon saját poszt lájkolása (nyilván lájk ha te írod:)…
Szóval zárom soraim méghozzá az általam először megismert címadó nótával:


















