Breaking News – szó szerint sajna

Kezdhetném úgyis, hogy majbeszartam, vagy úgyis az összes szerencsém elhasználtam most, de egyiket se éreztem-érzem igazán. Inkább csak egy kis basszameg feeling van, mert az anyagi kár rossz fényt vet a jövőre (és pl a Hawaii útra) nézve.

Hogy ne rébuszokban beszéljek, indítsunk képekkel:

a Buick szombat délután fél 2 körüli állapota

ugyanez 2-kor

letartóztatva (háttérben ugrat a Buick)

Na jó az utolsóból egy szó sem igaz, csak kaptam egy fuvart a rendőröktöl és elvontatták a kocsimat.

Mindez azután történt, hogy szombaton Sanyiékkal kimentünka  reptérre miután megnéztük a környéken néhány nagy cég épületét (Google, Xilinx, Apple – nem volt alma!  …). Onnan elindultam Habib felé jogsi nélkül, mivel péntek este sikerült a kocsijában, hagynom a tárcámat (most van rá mentségem, részeg voltam:). Szóval felvettem a jogsit, megbeszéltük a hétvége programját aztán elindultam haza punnyadni. Minden zsírul ment amígy fel nem borult az autó.

Hogy részletezzem épp a 101-es autópályáról mentem volna át a 237-esre itt (feküdt az autó):

View Larger Map

(Azért ijen közelről mutatom (zoom:+/-), mert ez bizonyíték is lehetne: megpróbálták a rendőrök rámsózni annak a törött betonfedőnek az árát, de sikerült őket meggyőznöm szerencsére, hogy az régebben kellett történjen, mint az ábra is mutatja)

Szóval jöttem be a kanyarban, nem mondom, hogy megfelelő sebességgel, de emlékeim szerint nem lényegesen gyorsabban mint máskor és megcsúszott a hátsó kerék. Mivel volt már ijen (bár leginkább vizes úton, most meg nyári napsütés és meleg volt) az első pillanatban nem is gondoltam rosszra fékeztem tovább (ABS van, bár oldalirányban gondolom nem működik:). Akkor kezdett feltűnni, hogy nem lesz ez jó amikor a csúszás nem akart abbamaradni. Ennek következtében a hátsó kerék lement az aszfaltról, ahol aztán a tapadásnak tényleg búcsút mondhattam. Ekkor sebességem már alapvetően nem volt, előrefele semmiképp, viszont a talaj dimb-dombsága miatt az autó elkezdett oldalra dőlni. Á – mondom – no para, aztán mikor már nagyon lassan kezdett a tetejére fordulni akkor para!

Ekkor már tényleg nem volt sebessége, annyira lassan dőlt, hogy felkészültem kitámasztásra, nehogy fejre essek. Erre aztán nem volt szükség mert megfogott az öv. Kicsatoltam, ajtó szerencsére nyílott és már kinn is voltam.  Gyorsan szemrevételeztem, hogy tűz vagy ijesmi van-e, aztán megpróbáltam kivenni a slusszkulcsot. Na ez az istennek sem ment, később se, de a lakáskulcsot legalább levettem róla. Azt nem tudom Park állásba én tettem-e a kocsit, de nem rémlik, hogy a rendőrök matattak volna vele.

A kékeket amúgy a mögöttem jövő első arc kihívta és 4 autóval már ott is voltak 5 perc múlva. Hamarosan jött egy tűzoltó és egy mentő is. 3szor végigtapogatták a gerincem, meg vérnyomást mértek, végül aláirtam, hogy nem akarok kórházba menni. Mindösszesen a lábam vérzett picit, mert beletérdeltem néhány szilánkba. Aztán egy rendőr kivételével  mindenki ellépet és jött a vontatós, aki nagyon örült a szombat délutáni melegben a melónak. A zsaru végig poénkodott: ülünk a légkondis rendőrautóban, nézzük, hogy szenved a kocsival, beszól a megafonba: Is it hot out there? Amúgy az volt eléggé, és szenvedni is kellett a kocsival, mert ahogy átforditotta a slusszkulcs eltünt (amit előtte nem birtunk kiszedni). Üresbe meg nem lehetett anélkül tenni, ergo első kerék blokkolva volt. Ráadásul így a fallabda ütőm is a csomagtartóban maradt.

Jelenleg az ő telephejükön pihen az autó napi 45 dollárért plusz 160-as óradíjat számítanak a vontatásért, úgyhogy gyorsan kell cselekednem(bár ezeket talán majd állja a biztosító, mást nem). A javíttatást senki nem ajánlja, ami legjobban megérné darabokban eladni (motor, váltó stb valsz érintetlenek), de ehhez nincs tárolóhejem és hozzáértésem. Szóval a legvalószínűbb opció beadni junkyardra, ahol max 2-300 dolcsit ha ajánlanak érte, de inkább kevesebb. Ez annak fényéban nem a legjobb, hogy 2 hónapja vettem 400-ért a gumikat, amiket junkyard előtt nem szedhetek le, mert akkor hogy vontatják oda, ott meg már fizetnem kéne, hogy kihozzam, szal nemtom. Bármilyen 5letet szívesen fogadok.

Amúgy, hogy magyarázzam a bizonyítványt azt elismerem, hogy gyorsabban mentem a kelleténél és fáradt is voltam kicsit, de új gumikkal volt szerelve a Buick, soxor jártam már arrafelé és nem siettem alapvetően, szóval nem tudnám egyszerűen magyarázni mi történt. Azt hiszem ha lassabban megyek nem történik meg, de ugyanezzel a sebességgel átlag körülmények között se kellett volna. Talán vmi piszok volt az úton amikor elkezdtem a kanyarodást/fékezést és blokkolt a  kerék egy pillanatra aztán szevasz. Az egyik első kerékben mondjuk nem volt levegő, de a rendőr azt mondta az inkább következmény nem ok, mert külsérelmi nyom nem látszott a gumin. Meg mondjuk többen mondták (pl egy random orvos aki megállt, kiszállt, hogy jól vagyok-e; elég jól reagálták le az emberek a dolgot), hogy, nem épp a legbarátibb a kanyar. Ha szélesebb lenne nem lett volna baj, részemről meg egy gázfröccs faralás közben lehet kihúzott volna a bajból.

Most megvalósult a régi terv, hogy biciklivel (amit vettem pár hete) és tömegközlekedéssel járjak melóba, persze én nem épp így gondoltam, ráadásul megérkezett a kánikula is (30-33 fok), ebből a szempontból nem örömteli. A költözés is még időszerűbb lett így. Ami viszont nem az a mindenféle költséges bulik és utazgatások, 2500 dollárom volt az autóban, ez a végén hiányozni fog.

Fun fact így a végére: az autóm típusa, ugyebár LeSabre volt. Nemrég wikipediázgatva találtam ezt, ami rámutat arra hogy a sabre szó a magyar szablyából ered (ezt is jelenti), és bár a francia segítségével, de a magyarból került az angolba.

Egy kis ráncfelvarrás

Például, hogy elférjen itt jobbra az új feature, a twitter (esetenként frissíteni kell, hogy tényleg megjelenjen), ahova naponta többször írok legtöbbször érdektelen párszavas jelentést. Ha épp vki unatkozik munkában, megnézheti, hogy én is azt teszem-e (ha van ott új akkor nagy valószínűséggel igen:). Izgi mi?!

Meg amúgy is a változatosság gyönyörködtet.

Posta

Szoktam néha kapni ezt-azt, főként neten rendelt cuccokat, mint kontaktlencse (ez Kanadából, mert USA-n belül még netes rendeléshez is mindenhol kell hivatalos orvosi vizsgálat eredménye), fényképezőgép akksik (Hong-Kongból 2 akksi kevesebb mint egy hét alatt össz-vissz 7 dollárért, ez nem vágom hogy éri meg vkinek, de biztos) stb.

A postaláda nagyrészét persze reklám tölti ki. Mondanám, hogy sokkal több, mint otthon, de lehet csak amiatt, mert jóesetben kéthetente ürítem és bár a tulaj is kap levelet pl. banktól,  de őt ez egy patkányseggnyit se érdekli, legalábbis nem annyira, hogy saját maga kivegye. A legtöbb reklám kuponformájában érkezik amúgy, pl: 2 pizza 1 áráért vagy ingyenkávé hétfőnként, persze csak kuponnal, meg ijenek. A lakótárs azt mondja vannak egész jó kajás kuponok is, de egyrészt annyi van, hogy neki se állok kiböngészni őket, másrészt a fele már úgyis lejárt. A legdurvább az egészben, hogy bármennyire sok cucc is van a postaládában, az mindig rendezett és adott adagnyi reklám egybe van pakolva, a normál levelek meg külön, szóval itt ijen jófej postások vannak (a láda maga egy kis doboz kulcsrazárva és gondolom a postás bármikor hozzáfér).

Ma viszont Rolling Stone magazin (67-ben SF-ban alapított zenei, popkulturális és politikai lap) volt a ládában nekem címezve, mindjárt három szám. Az van ugyanis, hogy a 4 dolcsis Jessica Alba poszter mellé volt egy cetli, hogy küldjem vissza és 1 évig kapom utána a magazint. Mondom hiszem ha látom, úgyhogy elküldtem és vártam. Mostmeg küldik tényleg ráadásul nem havi, mint hittem, hanem kéthetente jelenik meg. Szóval ezután lesz mit olvasnom WC-n/konditeremben/repülőn.

Ja meg befigyelt egy offline ThinkGeek katalógus is a posta közé, kicsit ellentmondásos:)

Apropó geek, a minap az egyik torrent trackeren a következő privát-üzenetet kaptam egy szlovéntől:

“Hi could u tell me what Savanyú malacaprólék exactly is and how can i make it?”

Egy WTF-el tudtam díjazni az esetet.

Dekoráltam

Már egy jó ideje volt pár fejlesztenivaló a szobám kinézetén, úgyhogy pár nap alatt gyorsan  el is végeztem (még a fogfájós időszak előtt). Mindjárt az első dolog volt, hogy a California zászló a földön hevert egy ideje, mivel a közismert fekete szigszalag nem olyan jól tapad a vakolatra. Nade csórtam a melóból vmi extra cuccot, ami viszont úgy odafogja, hogy a zászló max a vakolattal együtt esik le, levenni nemtom hogy fogom mondjuk, de ez a jövő zenéje.

Aztán meg az új posztereket applikáltam fel, ezeket már kíméletesebb módon. Például egy koncerten osztogatott poszter:

BLS poszter

Aztán van még egy új vendég:

Jessica Alba kirakom a falra : ) /klikk a képre ha nincs meg a poén/

A fenti képen a sarokban már figyelhető a kis piásüveg gyűjtemény, mint hangulatfokozó elem, ez közelről így néz ki:

sör, vodka, whisky, gin - mi kell még? csak egy jó korty "fogdbeapofád" : )

Nade mi történik, ha lekapcsolom a pilácsot (most ugrott be, hogy ezt a szót a Múminból tanultam, mindig volt a képregénybe egy rész ahol az aktuális cool szavakat oktatták, ROTFLMAO)? Hát ez:

paksifeles (<- szar poén)

Na jó csaltam kicsit, mert ez egy 6 másodperces exponálás, de amúgy se rossz, most így néz ki:

'90-es 5 puttonyos, SKYY, Glenlivet, Cascade Mountain (oregoni gin), és az árnyékban Glenfiddich

A titok pedig:

UV, vagy ahogy itt nevezik blacklight

Szóval még anno Arvintól kaptam a tippet, hogy jól-kinéző piásüvegbe, ha vízben oldott fluoreszkáló jelölő-filc belet teszek és megvilágítom UV-vel akkor még faszább lesz. Maga az elv nem új és mivel multkor belebotlottam egy UV csőbe 20 dolcsiért ezért meg is valósítottam a dolgot. A filceket a cég biztosította ingyenesen:)

A fentebbi képeken meg csak le van fedve a cső, mert egyenesen belenézni valsz alapból sem ajánlott, de én észre is vettem, hogy zavarja a szemem. Ez mondjuk fura mert szórakozóhejen még sosem tünt fel (lehet a magas véralkohol immunissá tesz : )

Na még néhány kép, sztem faszák lettek:

Glenlivet, jóféle scotch, a szintén Glen kezdetű -fiddichet is üti sztem (mindkettő 12 éves single malt)

lebegő $10-es, ez ijen izé, de sztem jó

vodkareklám

Na mára ennyi, be kell fejeznem a Glenfiddichet egy jó kis Lost mellett.

Ami nem volt annyira szórakoztató

Az a már említett gyökérkezelés. Nade ne rohanjak, mert előtte az 5 napig kínzó fogfájás se volt akkora poén. Erre már órajelet is vettem hátha segít:

órajel - zsibbasztó krém, mellette egy átlagos painkiller(jó ez a szó:)

Hát nem jött be. Ami bejött az a sima hideg víz (erre a fogorvos is furán nézett), egy idő után már csak fojtonos öblögetés adta meg azt ami kell. Alvás közben meg ugye nehéz öblögetni, úgyhogy tudtam örülni ha elmult a fogfájás. Szóval el kellett menni fogdokihoz, ami nem volt fasza kilátás, ugyanis biztosításom csak balesetre van fogászati beavatkozásokra és itt az egészségügy nem olcsó, sőt kurvadrága.

Ezért örültem, hogy tök véletlenül találtam egy orvost aki legalább a konzultációt ingyen csinálta, amiben pedig röntgen is volt. A vége végülis az lett, hogy gyökérkezelés kell (ez amúgy egy ojan fog amit otthon tömettem mielőtt kijöttem) mégpedig sürgősen, mert ez a mindenféle fájás a tervezett HAESF-es field-trip előtt egy héttel indult. Szóval úgy alakult, hogy a trip előtti nap néhány órával Millencolin koncert előtt a doki nekemrontott 2-3 érzéstelenítő injekcióval meg mindenféle egyébbel. Najó azért nem ojan hevesen, mert még az injekció előtt is érzéstelenített vmi géllel, szóval körültekintő volt.

Aznap aztán “csak” kiszedte az idegeket meg tett bele gyógyszert, valamint felírt egy antibiotikumot. Az első kérdésem persze az volt, hogy lehet-e rá inni és nagy örömömre azt mondta hogy egész nyugodtan, úgyhogy nyugodtan élvezhettem a field trip nyújtotta ingyenpia lehetőségeket.

Üröm az örömben, hogy a trip utáni nap reggelén már fél 11kor ott kellett virítanom a váróban a további kezelésre, ami cseppet sem volt kellemesebb, de legalább hosszabb igen, úgy másfél kellemes óra. Ezalatt kiderült, hogy az egyik gyökrécsatornám görbe és igen nehezen fértek bele a cuccok, amik vmi speckó előre kiszabott szilárd tömésnek fúrták a pontos mélyedést. Ezeket a speckó cuccokat aztán konkrétan beégették a fogba. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy mennyire is bízom én ebben a dokiban, aztán eldöntöttem hogy mostmár mind1.

Mindez $450-be fájt (szó szerinti és átvitt értelemben is), és ez még csak félár, amit a doki biztosítás hiányában ajánl fel. Ehhez még nagy valószínűséggel hozzácsapódik egy ugyanekkora összeg, amit a koronáért fognak kérni, ami erősen ajánlott gyökérkezelés után. Összehasonlításképpen egy oda-vissza repjegy Hawaiira kb $400, úgyhogy szopááás.

A havi rinyát hallották, thankyou, pleasecomeagain.

Szórakozós

A többi mellet ezek miatt sem jut mindig idő a blogolásra:

Még majdnem egy hónapja lestük meg a premier utáni szombaton a SF-i IMAXben a Watchmen-t, ami sztem fasza volt, de egy újranézést megkíván a korrekt pontozás, egyelőre egy erős 7-est mondanék. A zenék különösen bejöttek, bár talán a 99 luftballoons kicsit túlzás volt. Apropó a Hendrix féle (merthogy az eredeti Dylan, bár Hendrix emlékére már ő is csak a feldolgozást játsza) All along the watchtower-t manapság gyakran alkalmazzák betétdalként, még legalább egy sorozatban szerepelt, de persze mindig jó.

Mozi után meg benéztünk a Hootersbe mivel megéheztünk egy kis mellehúsra:) Amúgy elég jó volt a kaja (is).

Aztán még kb 3 hete adtuk a fejünket egy igazi amerikai elfoglaltságra, nevezetesen szombat este elmentünk az országos Monster Truck turné oaklandi állomására. Fasza volt, hangos meg minden, de részemről egyszernézős, főleg hogy bár a jegy csak 25 volt de a parkolás is ennyi, amit viszont nem hirdettek agyon. Az amúgy nemrossz hot-dog és üccsi kombó se volt olcsó, szal ez egy 60 dolcsis este volt. De kell az ijen is. Részletesebb és nem mellesleg színesebb beszámoló Habibnál a Batman-járgányra kattintva:

Batmobil, lopakodó mód kizárva

Két koncertlátogatást is megejtettem az elmúlt időszakban. Az első a Black Label Society a legendás The Fillmore-ban. Már az odajutás is kalandos volt, mert bár majdnem 2 órával korábban indultam a péntek esti San Franciscoba tartó dugó miatt épp hogy beértem. (Ilyenek voltak hogy elhagyott üres autó az autópálya középső sávjában mögötte 10 mérföldön át lépésben közlekedés, fasza.) A hely tényleg fullos volt, üvegcsillárok, vörös kárpit, poszterek történelmi jellegű fellépésekről stb. A két előzenekar közül az elsőt kb senki nem ismerte, de a második már nagyobb sikernek örvendett, ők voltak a chicagoi Dope. Nekem ők is ismeretlenek voltak és bár voltak jó pillanataik, több együttes közepes utánzataként irnám le őket, ráadásul az énekes gazdag szókincse 5 percenként túlcsordította a “fuck” bufferemet (pedig nem kicsi:).

Magára BLS-re elég sokat kellett várni  és már ekkor feltünt a közönség általános tuppósága, ami a túlzott alkohol és fű használat valamint alap tahóság elegyének tűnt. Mondom mind1, mingyár indul a zene azt letépi az agyunkat. Sajna ebben is tévedtem, mert valaki elcseszte az ének hangosítását és az első pár szám során alig lehetett hallani, bár Zakk Wylde ordított rendesen. Nemtom ezt hogy nem vették észre egyből, de legalább a koncert második fele jól szólt. Akkor viszont odabasztak neki rendesen, volt Dimebag emléknóta is, vagy egy tucatnyi felfújt BLS feliratú fekete strandlabda, melyek pár perc alatt eltüntek, meg egy csomó csula (Zakk szeret köpködni ráadásul soxor magára:). Mondjuk amikor Zakk Wylde kiáll a mikrofon elé, nyúzza a gitárt és lobog a haja már alapban egy egyedi látvány, szóval megérte:

Zakk Wylde tolja neki

A második közeltmúltbeli koncertesemény a Millencolin volt szintén SF-ben egy Padlás-jellegű de jóval nagyobb, rendes színpaddal rendelkező kocsmában. Erre majdnem nem mentem, mert aznap kedden délután beficcent egy laza foggyökérkezelés (erről később), úgyhogy ment az önsajnálat, de végül még időben elindultam. Szerencsére, mert fasza volt, az összes kedvenc elhangzott és a közönség is értelmes fiatalokbol állt (nem pedig beszívott középkorúakból, mint a BLS-en), ráadásul nem fájt többe $20-nál. Egy jó gagyi saját kép csak a feeling kedvéért:

Millencolin

Najó bevágtam egy sört is, főleg ha már épp St Patrick napja volt és egész nap azt hallottam a rádióból, hogy a műsorvezetők épp mejik kocsmában isznak. Igazából már reggel 10kor bejelentkeztek egy 10-ből 8-as részegséggel az egyik reggeli műsor szereplői, de aztán az egyik elmondta, hogy ő már csak 6-os mert épp hányt:) Amúgy ez ugye elvileg ijen ír ünnep, de itt San Francisco környékén sztem kb tizedannyi ír van mint magyar, ennek ellenére mindenki feljogosítva érzi magát, hogy egész nap igyon, ha épp nem muszáj dolgoznia.

Amúgy meg másnap indultunk a HAESF szervezte field-tripre, de ez egy másik bejegyzésre tartozik.

Sportos

A sportban fontos a napi rendszeresség. Ez hétköznap mindenképp megvan a kora-délután esedékes munkaheji csocsó során. Én persze mindig nagyban dolgozok, amikor jön valaki, hogy  “meeting a hátsó szobában” vagy “ki kell próbálnunk ezt az új sikosítót” stb. Most persze mindenki rosszra gondol, de ne jelenjen előttetek a szivárvány minden színe, csak a fekete és a sárga. Ebben a két színben pompáznak ugyanis a tipikus amerikai Tornado csocsóasztal bábúi.

A legviccesebb a játék akkor, ha jön az arrogáns kollega, aki minden lövés előtt elsztorizza, hogy most de meg fogja alázni a kapust, ami be is jön neki, mer mi épp szétröhögjük magunkat a faszságain. Vagy épp nem, mert magát alázza egy gyökér lövéssel, harmadik esetben meg tényleg rendesen bevarrja. Amúgy a legtöbb embernek van vmi saját lövése, amit sokszor az ő nevével jellemzünk. Az egyik srác pl kéthete rendszeresen gyakorolja az öngólt, pedig amúgy elég jó kapus, így a rossz kapu felé lőtt labdát már csak egy “nice Kyle”-al jutalmazzuk.

Nekem az ellenoldalról egyenesen visszapattanó öngól volt a specialitásom, de már másolják és múlthéten ennek a típusnak már csak a felét lőttem én. Másrészt meg belejöttem támadó oldalon az átlókba, amiket ezekkel a bábúkkal precízebben lehet végrehajtani és mostmár cifrázom is. De a legjobb: hátul vagyok és meglövöm hátvéddel erősen a pálya szélén, mivel itt 3 kapus van a rúdon (persze egymástól távol) így normál védekezésnél a széleken is van egy amiről szépen bepattan a az ellen kapujába  a labda, ergo öngól. Nade ezt elnyomtam 3szor egymás után egy amugy elég jó játékos ellen is, szóval az első után már nem csak véletlen lövés volt részemről.

Persze nyilván nem csak ennyi a sporttevékenységem. Mostanában minimum heti kettő fallabda befigyel, de van hogy három. A 2 hónapja feltetetett húrom persze már el is szakadt, úgyhogy most a legdrágábbat választottam, munkadíjjal 42 volt (az olcsó 30, szal nem egetverő a különbség). Teljesen más világ ezzel játszani, kevesebb erőfeszítéssel gyorsabbat tudok ütni jó kontollal, de azért még meg kell szokni.

Egészen kezdtem is fejlődni, ahhoz képest mindenesetre biztos hogy mijen tudással kezdtem itt kint. Az első lépésemet ebbe az irányba ismertetném, mert egyrészt vicces (nevetséges), másrészt talán okulásul szolgálhat annak aki szintén próbálkozik eme sporttal. Szóval bár már 5 éve űzöm a sportot kisebb-nagyobb kihagyásokkal szarul fogtam az ütőt (és taps!). Kb két hónapja hívta erre fel a figyelmemet egy köpcös kb 50 éves faszi, aki ugyanúgy megvert mint bárki más a környéken.

Szóval az ütőt az ember a tenyere kiterjesztéseként alkalmazza, vagyis úgy fogod mint amikor kezet fogsz valakivel, nem pedig úgy hogy az ütőfelület merőleges az alkarra. Sztem amikor vki kezd és nem utasítják, akkor talán a normális fogással kezd, de ha hajlamos rá akkor rájön, hogy utóbbival sokkal erősebb (főleg fej fölöttieket) lehet ütni főleg kezdőként, amikor a labda eltalálása is nehezen megy. Az a vicc, hogy fonákot ütni nem is lehet a rossz fogással, de nekem nem sikerült rájönni magamtól hogy mindig azt kéne használni. További logikus magyarázatok a fogásokról és egyébről például itt és itt akit érdekel.

Mostmár az ütéseim egész szépek (sokat gyakoroltam amúgy egyedül is, meccsen nehéz ha túl nagy a különbség), nyertem is meccseket (nem sokat:). Persze így előjöttek más hiányosságok (pl lábmunka), amiknek a javításában már legalább mások is segítenek tanácsokkal, így hogy látják a fejlődést. Amúgy itt sokan 10 vagy akár 20 éve is játszanak, állítólag van aki naponta többször is szóval egy ideig örültem ha már pontokat szereztem.

Ezen kívül heti 1-2-szer kondizok is, meg kardio is kb kétszer, van hogy csak itthon az albihoz tartozó mini teremben. Feltolok a PSP-re egy filmet azt tekerek:) Így láttam pl ezt, aminek az IMDB-s pontozásával egyet is értek: semmi extra de volt benne egy-két zseniális jelenet (pl amikor várnak a lakókocsi körül bruce willisre – ha látta esetleg vki). Egyébként meg kondi közben stand-upot szoktam hallgatni, ami kívülről nézve is vicces lehet, amikor mondjuk fekvenyomás közbe elrögöm magam.

Ja meg nyomok néha Coopereket jelenleg konstans 7mph (11.2 km/h) sebességgel, ami nem ojan odabaszós, de a cél feltornászni fojamatos 8mph-ra 12 percig. Emléxik vki hogy gimiben mennyit kellett futni? Nekem vmi 18 kör rémlik az 5-öshöz a 150m-es Lovassy pályán (ez kb 8.5 mpgh lenne), vagy több volt annál?

szerk.: Hátha érdekel vkit, közben találtam ezt, ami kb a legértelmesebbnek tűnő cikk sport/mozgás/egészség témában, ever. Említi többek közt Cooper tapasztalatait alátámasztásként és az ő pontrendszerét (30 pontot kell összegyűjteni így hetente a megfelelő fittséghez és betegségek megelőzéséhez) útmutatásként. Ez a Cooper nagy arc volt amúgy, ő találta ki azt hogy aerobik meg ijenek.

Dolgos rész

Munkában sose szakadtam még meg:) ezt igyekszem most is elkerülni. De a blogolást igyekszem fokozni tutira.

Nagy újdonságok nincsenek, generálom a táblázatokat, grafikonokat a mérési eredményekhez. Mi több izgalmas 20 soros excel függvényeket is megálmodok véletlen nagyságú és szintén véletlen értelmezési tartományú adatsor interpolációval való diszkretizálásához lehetőleg mérési pontossággal. Jól hangzik mi?! Mindez azért kell, hogy a 3 órás mérést 40 percesre rövidíthessük kompromisszumok nélkül.

Esetenként optikai kábelt installálok ami kemény egy bit információt továbbít úgy fél óránként, gazdaságos. Najó de legalább nem vezet rádiófrekvenciás hullámokat a mérőszobába. Ahol amugy a több-tízezer dolláros antennát forgató asztal motorja máris felmondta a szolgálatot úgy tűnik.  A srácok, akik átugrottak megnézni, a Lockheed Martinnak építenek hasonló szobát éppen. Csak épp abban az asztal akkora mint nálunk a szoba és a 10 méteres pneumatikus ajtón keresztül kitolják ha rá akarnak épp tenni egy fél repülőt vagy nemtom.

Szóval semmi Nobel-díj eséjes nem történik, csak gondoltam erről is írjak már ha elvileg dolgozni jöttem ki:)

Amúgy a rendszeres heti meetingeken néha hangzanak el érdekes infók, amik betekintést nyújtanak az infokommunikációs piac ezen szűk részére és a változásokra. Pl az Aruba termékeit fogják használni a teljes Burj Dubai toronyban, ami gondolom jó reklám lesz.

Ami még poén volt, hogy egyik szerdán délután arra lettem figyelmes, hogy a kajálós-lazulós nagyteremben eszeveszett jégkrémezés kezdődött. Márminthogy csoki-vanilía-eper, öntetek, tejszínhab meg minden ami kell. Persze én is kivettem a részem a jóból és közben kiderítettem, hogy 7 éves lett a cég. Ez alkalomból beugrott a fő-főnök is és elmondta mi a stájsz a piacon, meg lehetett neki kéréseket/kérdéseket feltenni. Vki kifogásolta, hogy nincs óra némejik konferencia-teremben és a bossok túl hosszóra veszik a meetingeket, emire a főnök viccesen kérdezte, hogy digitális vagy analóg legyen. A végén mindenki kapott egy ijen plaketett:

jó nehéz, bár nem 800 font (ez vmi mondás állítólag)

Másnap  meg hozták az órákat felszerelni:)

Mostanában nem

nagyon blogoltam ugyebár. Shame on me.

A mindenféle érdekfeszítő programok márciusban várnak rám. Mindjárt köv pénteken pl az említett Black Label Society koncert. Aznap premierel ráadásul a Watchmen, részemről az év talán leginkább várt filmje, reméljük nem lesz csalódás.
Aztán ott van még az, hogy a last.fm-ről kiderült Millencolin koncert lesz SF-ban méghozzá 20 dollárért 17-én, ami zsírság (ápr. 25-én Budapesten lesznek, ha vkit érdekel). Igazi calipunk egyenesen Svédországból:)

Aztán másnap már indulunk is a HAESF által szervezett “field trip”-re Los Alamosba (New Mexico), és megnézünk szépen egy-két labort ahol anno a Manhattan projektet (értsd atombomba) pörgették a második VH során több magyar résztvevővel is ugyebár. A besugárzódással elleszünk szerdától szombatig, majd fakultatív programként 5en az ösztöndíjasok közül kiegészítjük pár nappal a trippet egy kis sziklanézéssel. Értsd Monument Valley és Grand Canyon.

Addig meg dolgos-sportos hétköznapok és pihenös-szolidan aktívkodós hétvégék pörögnek (holnap pl lehet befigyel egy monster-truck bemutató). Bár most kezd konstans jóidőbe átmenni a hejzet, úgyhogy a surf is kinéz hamarosan, mostanában kicsit szüneteltettük (Hawaiira azért csak fel kell készülni:)

Hosszú hétvége

Nem SCHQPA-s utalás csak itt tegnap President’s Day volt ezért hétfő is szabad volt. Volt.

Bár nem aktívkodtuk széjjel magunkat, de csináltunk ezt-azt.

Szombaton pl belátogattunk SF-ba egy őrült párnacsatára. Én ezen sajna aktívan nem vehettem részt, mivel esetenként erőteljesen allergiás reakciókat bír nálam kiváltani a toll, így csak kívülről fényképezgettem. Habib viszont egyből belemélyedt a sűrűjébe és megpárnázott pár embert.
San Franciscohoz méltóan elég vegyes volt a népes társaság: volt punk, volt félmeztelen zorró kard helyett párnával, triciklis szuperhős, hülyecsaj a fán, akit a lentiek igyekeztek párnával ledobni stb. Aki megunta az csak bevágta a párnáját a tömegbe aztán elindult haza. Jobban is tette, mert lesből még a környező utcákban is támadták a párnával közlekedő embereket. Mindez SF talán legforgalmasabb terén volt rendezve, a kikötő mellett délután 6-tól legalább 9-ig (kb fél 9kor kezdtek el oszlani az emberek, mint ahogy mi is, de bőven maradtak még). Képek, videók:

Embarcadero Plaza, háttérben a Ferry building

Távolról:

pörgés

Közelről, avagy szeresd felebarátodat:

ők tuti nem allergiásak

Habib bedobja:

ő jól elvolt

Este aztán elnéztünk egy klubba, ahol Arvin néha dolgozik (most épp nem tette, így fizetnünk kellett) és aznap egy helyi(?) orosz rádió havi rendszeres partija volt épp. Hát ha ezt nem jelentik be előre akkor is rájöttünk volna már az emberek baltával vágott fejformájából és a magas szőke nők arányából. Ja meg abból, hogy a Valentin nap alkalmából rendezett gagyi vetélkedőből is csak azt a 2 percet értettük amikor angolra váltottak az egyik oroszul nem tudó résztvevő kedvéért.
Amúgy meg egész este a nem éppen szívemcsücske orosz dance zene szólt, úgyhogy nem pörögtem szét az agyam.

Vasárnap is kb délben keltem és délután 5re már ki is találtuk hogy nézzünk el vásárolni, “plázázni” Ennek az eredménye az lett hogy rövid nézelődés után (nálam ez új) Arvin meg én is vettünk egy pár cipőt. Részemről ez a Converse mindössze 30 dollárért:

új tszipő

Habib mondjuk céltudatosabban vásárolta meg a Beer Bong-ját (nem keverendő a Beer Pong-gal), amit utána ki is kellett próbálnunk nyilván. Szóval irány a szupermarket, ahol megvettük a legolcsóbb sört (7 dollár 12×3,5 deci) majd mentünk hozzám. Gyors sörözés, Arvin a tapasztalt felvezet:

mi is próbálkoztunk:


túl habos volt, az fullaszt, de amúgy poén, másodjára kb 1,5 korty volt a doboz sör.  Ezután megnéztük az 1 dollárért (elég jutányos) kikölcsönzött Bucket List-et (nem olyan könnyed vígjáték Jack Nicholsonnal és Morgan Freemannel, akik a szokásos karaktert hozták, részemről 6.5/10).

Ma elvittem egy halom üveget meg flakont visszaváltani, ha már a csomagtartóban csörgött majd egy hete. Persze nem voltak nyitva, úgyhogy szépen otthagytam az egészet egy bevásárlókocsiban. Itt Kaliforniában viszonylag kevesett adnak ezekért a cuccokért, az egész max 10 dollár lett volna (valsz még annyi sem), úgy döntöttem nem töröm magam a továbbiakban. Az albi mellett két különböző típusú kuka van: Recyclable és Trash only (vagyis pl újszülötteket ne dobj oda, vagy mit értenek ez alatt?). Egyrészt nem sok dolgot tudok elképzelni ami nem ujrahasznosítható, a szó szoros értelmében ilyen talán a konyhai hulladék. Másrészt ha kidobom az trash nem? whaeva (ez meg egy rendszám is lehet, láttam:)

A nap hátralevő részében konyhaművészkedtem. Tettem egy második próbát a karácsonyi lepénnyel, hogy elhasználjak néhány maradékot. Bizonyos szempontból jobban sikerült, de ugyanabból az okból rosszabbul is. Mivel multkor túl sok anyagot tettem egy tepsibe kissé vastag lett és nehezen sült meg. Na most ezt kettéválasztottam két tepsit alkalmazva. Mivel tapasztaltnyugdíjas vagyok lisztet nem tettem a tepsi aljára ugyanis legutóbb simán elfelejtettem és nem ragadt le, biztos teflon. A bökkenő csak az, hogy a másik tepsi bár látszólag (és tapintásra) csak színben különbözik, valójában vmi más, így abba rendesen belesült a cucc (a teflon csak fekete lehet?). Íme az eredmény tálalva:

a szürkéből még nem kezdtem el kibányászni a lepényt

Amúgy meg a hétvégén sokat olvastam, legalábbis az elmúlt időszakhoz képest, így már oda jutottam, hogy lehet befejezem az első könyvet a háromból, amit még a repülőútra vettem, mégpedig a Pratchettet.